Szia Levente777! Én is szeretnék neked és Corvinak meg mindenkinek nagyon boldog új évet kívánni! Nagy örömmel olvasom, amiket írsz! :) Én is úgy fogom az én varjamat, ahogy mondod, tehát úgy, ahogyan a galambászok szokták a galambokat. Én ezt a dolgot mindig is így láttam, így szoktam meg. Nagyapám galambozott, és ő is mindig így fogta meg a galambokat, meg más madarakat is. Nekem se szokott se csípni, se károgni, mikor megfogom. Én is puszilgatom, meg belebújok a nyaktollazatába. :) Igazság szerint nagyon nem is tudom ráerőltetni magam, mert folyamatosan bókol, illegeti magát, ha csak meglát. Képzeld, még akkor is elkezdi, ha a fent említett módon kézben tartom. :) Ez folyamatosan megy egész évben, de a tavaszi időszakban még intenzívebben csinálja, mint máskor. A te varjad is ráerősít arra, hogy ezekből a kis visszamaradott, emberre szorulókból lesz az igazi házikedvenc, igazi társ. A leírásomban pont egy olyan kisvarjúra gondoltam, mint akiről írsz. Egyre másra azt látom azt, és most már a te példád is megerősít benne, hogy ezek a kis visszamaradottak olyan kedvesek, olyan bájosak tudnak lenni, hogy valami hihetetlen, míg a fészekből szedés, főleg ha valaki a legszebbet választja, gyakran megbosszulja magát a későbbiekben. Persze vannak kivételek, és ezt nem lehet száz százalékig kijelenteni, de szerintem mindenki jobban jár, ha ilyeneket ment meg, mintsem szedet magának. Több okból is. Egyébként ez a szájból evős dolog nagyon jópofa :) Az enyém is kiszedeget mindent a számból és nagyon ügyesen, finoman csinálja. Jajj, a kacagógerlék… hát ők olyan kis egyszerű teremtések, jó nem akarom őket nagyon degradálni, de azért nem azon a szinten vannak, mint a varjak. :D Nekem is voltak. Mielőtt feljöttem ide 2009-ben, előtte való évben számoltam fel őket. Hát ők nekem is olyanok voltak, hogy meg se mozdultak, amikor meg akartam fogni őket. Csak nem nagyon szerettem őket fogdosni, mert a tolluk eléggé hullott ilyenkor.
|
