Mindkettő megterhelő és rengeteg energiát emészt fel, hozzáteszem, feleslegesen és mindeközben nincs nyeresége. Azt gondolom, mindenki kezelje a saját maga agresszióját, akár nyílt, akár rejtett. Azért az elég fontos, bármilyen is, váljon felismerhetővé, és a fogadó fél kezelhesse - hogy az adó erről mit gondol, feladást, menekülést stb, engem kevésbé érdekel, mint a saját jó érzésem.
Egyik kedvencem, amikor szintén kolléga - másik - mondja, hogy azért nem bocsájt meg a főnöknek (már ez is röhej), mert a neki okozott rossz érzéseket anno hazavitte és a családján verte le. Hát kérem szépen, egy dolog, hogy benne születtek rossz érzések a főnökkel kapcsolattal, de az hogy azzal az érzéssel ő hogyan bánt, mit csinált, már az ő felelőssége. Megbocsájtani magának kéne, ahhoz meg el kéne ismerni, adott helyzetben, tévedett, vagy kezeletlenek voltak az érzései. |