Keresés

Részletes keresés

nyílméregbéka Creative Commons License 2016-12-06 15:43:02 10261

A passzív agresszióval az a baj, hogy sokszor felismerhetetlen. Ha valaki nyíltan agresszív veled, azt elkerülöd, ha sarokba szorulsz védekezel. Azzal viszont nehéz, vagy legalábbis nem mindenkinek könnyű megbirkózni, ha valaki csak jót akar neki, és hálátlannak kell éreznie magát, amiért ennek nem örül. 

Magdolnna Creative Commons License 2016-12-06 15:21:53 10259

Mindkettő megterhelő és rengeteg energiát emészt fel, hozzáteszem, feleslegesen és mindeközben nincs nyeresége. Azt gondolom, mindenki kezelje a saját maga agresszióját, akár nyílt, akár rejtett. Azért az elég fontos, bármilyen is, váljon felismerhetővé, és a fogadó fél kezelhesse - hogy az adó erről mit gondol, feladást, menekülést stb, engem kevésbé érdekel, mint a saját jó érzésem.

Egyik kedvencem, amikor szintén kolléga  - másik - mondja, hogy azért nem bocsájt meg a főnöknek (már ez is röhej), mert a neki okozott rossz érzéseket anno hazavitte és a családján verte le. Hát kérem szépen, egy dolog, hogy benne születtek rossz érzések a főnökkel kapcsolattal, de az hogy azzal az érzéssel ő hogyan bánt, mit csinált, már az ő felelőssége. Megbocsájtani magának kéne, ahhoz meg el kéne ismerni, adott helyzetben, tévedett, vagy kezeletlenek voltak az érzései.

A hozzászólás:
Törölt nick Creative Commons License 2016-12-06 15:08:19 10257

NEm teljesen értek egyet. A passzív agressziót is lehet kezelni, igaz, hogy frusztrációt, önbizalomhiányt pl. okozhat,  ez sokszor ilyen önérzetre ható dolog de ha képes vagy lepergetni magadról vállat vonni, akkor kb. hatástalan.

 

Míg a nyílt agressziónál nem tudsz kitérni, ott vagy meghunyászkodsz, feladod, vagy belemész kifulladásig - ez érzelmileg nagyon megterhelő.

Előzmény:
Magdolnna Creative Commons License 2016-12-06 11:45:00 10236

Ha már agresszió, legyen nyílt sisakos, tiszta, világos és egyértelmű viszonyokat teremt, lehet reagálni.

Míg a passzívnál csak lesek (többnyire múlt idő, mert jóval rövidebb idő alatt felismerem és ott hagyom), hogy most mi van, mit akarsz, ha valami nem tetszik, mond ki, állj ki magadért, ne utalgass, ne célozgass, kiváló játszma indítók.

Kollégámnak volt - és van is, csak többnyire már mással szemben - egy bevett szokása (gondolom ő is megörökölte otthonról, sikerrel), ami engem halálra idegesített, bántó és frusztráló volt, nem is jöttem rá magamtól, hogy miért hoz ki a sodromból látszólag ok nélkül, mert a jóindulatúság leplébe csomagolta. Közben akkora betonba nyomás volt benne. Felfejtettem engem miért zavar - onnantól kiválóan kezelem, ő miért mondja, de ez már az ő terhe.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!