|
|
 |
Magdolnna
2016-12-06 12:51:24
|
10251
|
Sok típust végig hakniztam, próbálgattam a bőröket, melyik illeszkedik leginkább tartósan.
Anyósom szokása kérdezni, hogy ízlik az ebéd? itt semmilyen kritikai észrevételt nem lehet megfogalmazni, mert óriási sértődés kerekedne belőle, unokája meg is kérdezte, nagyi tényleg érdekel, milyen az étel?
Ott nem célom belemenni, hogy valójában milyen, mert tudom, mit bír el, és különben semmilyen tétje nincs, azt leszámítva, hogy ezekre az alkalmakra a jó viszony látszólagosságát megőrizzük. |
|
A hozzászólás:
 |
nyílméregbéka
2016-12-06 11:59:02
|
10249
|
Van itt többféle megoldás. A konfliktuskerülő, amikor nem mondom ki, kicsit maszatolok, oszt jóvan. Vagy a csinnbe menő, hogy akkor nesze, ezt gondolom rólad, mostantól azt kezdesz vele, amit akarsz. Meg lehet azt is mondani, amit Te írsz, hogy soha ne kérdezz olyat, amire nem akarod hallani a választ, vagy nem tudsz mit kezdeni azzal a válasszal, ami nem az, amit hallani szeretnél.
A felelősség szerintem 80-20%-ban oszlik meg a kérdező és a válaszoló között. Jó, ha a válaszoló tudja, hogy a kérdező mennyit bír el, de ez nem kötelessége. A kérdezőtől viszont elvárható lenne, hogy tisztában legyen a saját tűrőképességével. |
|
Előzmény:
 |
Magdolnna
2016-12-06 09:01:32
|
10232
|
És mégis van az a helyzet, amikor belekényszerítünk embereket, hogy mond ki, mond ki, hallani akarom és utána csak pillogás, mert nehezen illeszthető panel ... és tulajdonképpen most mit is kezdjek vele. Veszélyes üzem. Szoktam mondani, ne akard hallani, amit gondolok. Ha akarod, terhet veszel a válladra, onnantól nem lehet el nem hangzóvá tenni. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|