Keresés

Még egy trükköt tudok javasolni a műfényben történő fotózáshoz. Adagolni kell egy kis vakufényt is a műfény világításhoz, annyit, hogy kb 1/3 fényértékkel javuljanak a fényviszonyok. Ez nagyon sokat jelent, sokkal többet, mint ami az 1/3 fényérték előnyből következne, mert a vaku spektruma optimális, van benne minden szín, kék is kellő mértékben. A vaku tehát finoman (manuálisan) adagolva sokat javít a színkorrekciós lehetőségeken. Meg lehet találni azt a vakufény mennyiséget, amely még nem csapja agyon az adott fényeket, de mégis kezelhetőbbé teszi a színeket.

,,Canon magas érzékenységen történő narancsos árnyalata akaszt ki"

Nem gondolom, hogy ez kizárólag canonos tulajdonság. Alapvetően az a baj, hogy a mai energiatakarékos fényforrások durván hiányos színképűek, egyszerűen vacak fényt adnak. Erre a problémára tesz rá a fotós egy lapáttal azzal, hogy az érzékenységet feltekeri ameddig csak lehet. No itt a baj. Amikor a photoshopban, vagy más programban utólag próbáljuk a színeket javítani, akkor egyes színcsatornák érzékenységét növeljük más színek rovására. Csakhogy egy szín érzékenységét, fedettségét akkor lehet növelni, ha a felvétel készítése során nem mentünk el a falig. Hasonlóképpen van ez, mint régen a filmes korszakban. Ha műfénynél feltettünk egy kék12-es szűrőt, az bizony két fényértéket elvett a film érzékenységből, és ennek megfelelően kellett exponálni. Hasonlóképpen van a digitális gépnél is. Ha napfénynél megállapítjuk, hogy nekünk minőségi határesetként megfelel a 3200 ISO, akkor bizony amikor egy sötét, rosszul kivilágított helyen fotózunk, akkor csak 800 ISO -ig mehetünk el, ha utólagos színkorrekciót szeretnénk végezni. Erre szinte senki sem gondol, amikor gyenge fényviszonyok esetén feltekeri az érzékenységet. Ennek pedig az a következménye, hogy a színek utólag sem javíthatóak a kívánt mértékben.