106602 Kaposvár
106603
106604
106605
106606 ??
106606
Bár az INFÓ szerint Kaposvár, sztem a dátumból és abból kiindulva, Solti Bertalan és Görbe János színművészek mikor miben játszottak együtt ez itt inkább Győr, a Kisfaludy színház Taar Ferenc Örök harag c. drámájának színielőadása.
"Taar Ferenc: Örök harag
ŐSBEMUTATÓ A GYŐRI KISFALUDY SZÍNHÁZBAN
A paraszti élet ábrázolása kevés írónkat izgatta az elmúlt fél évtizedben. Ennek több objektív oka volt. Az írók érezték: a régi nyomokon, Móricz és a népi írók nyomán nem lehet eredményesen tovább haladni, s valami egészen újra van szükség a gyors ütemben változó paraszti világ drámai ábrázolásához. Riasztott némely közeli hagyomány is, a sematikus ábrázolások emléke. Nem volt elég erős példa Sarkadi Imre, Szabó Pál vagy Darvas József részeredeménye, pedig ezek értékes kezdeményezések voltak.
Irodalmunk az utóbbi években - szinte minden műfajban - az átalakulásnak inkább a városba vezető mozzanatait mutatta meg. Előtérbe kerültek ugyan bizonyos szociográfiai törekvések, ezek azonban többnyire a feltérképezésig jutottak el. Taar Ferenc Örök harag című darabja elsősorban azért érdemel különösebb figyelmet, mert hosszabb s már-már hallgatásnak tetsző szünet után megint paraszti témához nyúlt. Drámája egy paraszti közösség problémáit, életét tükrözi. Mondhatni erre azt, hogy a zászlót felvenni és tovább vinni önmagában véve még nem nagy érdem, de ez a „mérés" sok minden más értékkel párosul. Taar évekig foglalkozott a debreceni tanyavilág szociográfiai felmérésével, s e kutatások élményei, eredményei képezik az Örök harag nyersanyagát. A zászló felvevésén túl, pontosan ez a tény az, amit értéknek tartunk. A „gyalogolni ma is jó" elvét valló szociográfus, Taar világosan látja, hogy ma már nem az a tanyasi paraszt fő problémája, hogy belépjen-e a tszbe, vagy sem. A helyesen irányító politikai intézkedések, a szervező munka jóvoltából az új típusú közösségek már évek óta összeálltak vagy összeállnak, s most már az a fő dolog, hogy gondolatvilágukban, értelmi és érzelmi tevékenységükben is szocialistákká váljanak. „A szívünk még nem közös" - hangzik el többször is a darabban, s nyilván nem frázisként. Taar, ha nem is ás túlságosan mélyre, nem kerget illúziókat, s első látásra-hallásra meghökkentően figyelmeztet, hogy a fiatalok ugyan könnyen kiemelkednek ebből az elmaradott tudatú világból, az idősebbek azonban sokkal nehezebben. Azt is mondhatjuk, hogy az Örök harag a szó legfrissebb értelmében pártszerű mű, politikai-társadalmi életünk legfontosabb kérdéseinek egyikéhez nyúl, s a megoldást okos reálpolitikai szemlélettel elemzi.
Részben szemléletéből következik, másrészt jelentékeny művészi eredmény is az író ábrázolásmódjának ama sajátossága, hogy képtelen a darab figuráit, a mű cselekményét végig tragikus színben ábrázolni. Müvét tudatosan úgy szerkesztette, hogy a komorabb színezetű képeket humoros jelenetek követik, s még egy jeleneten belül is váltogatja egymást a két tendencia. Ezzel felhívja a néző figyelmét arra, hogy ez az elmaradott tudatú tanyasi világ, ma már egész valójában anakronisztikus, s alkalmatlan arra, hogy tragédiákhoz adjon életanyagot. Sajnálkozhatunk ezen a világon, s a nevetés erejével hozzásegíthetjük ahhoz, hogy mielőbb meggyógyuljon. Taar Ferenc írói vénájából arra is tellett, hogy ezt az ellenpontozást ne csak a dráma szerkezetében és a figurák megrajzolásában érvényesítse, hanem az egész mű nyelvezetében is. Kitűnően ismeri az általa megformált parasztok észjárását, szólásmondásait, s minden képben teremt lehetőséget arra, hogy ez a sajátos tisztántúli, Debrecen környéki paraszti észjárás és humor megnyilatkozzék. A darabot Dunántúl egyik nagy városában mutatták be, s azt hittük volna, hogy más közönség körében nem talál visszhangra a mű sajátos - ízes helyi nyelvi elemekkel tarkított - verbális humora. S a győri közönség előtt nagy sikere volt ezeknek a „bemondásoknak”, s a siker ösz- szetevője és oka éppen e hatásos humor volt. Valamivel kevesebb hasonlat több lett volna. Félő ugyanis, hogy a különben többnyire találó hasonlatok túlhalmozása modorosságnak tűnik egyes nézők szemében. S persze az is meggondolandó, hogy - a nyelvi jellemzés kedvéért - milyen mértékben veszünk át darabunk szövegébe laposabb, elhasználtabb szólásmondásokat.
Említettük az előbb, hogy a paraszt téma mai megfogalmazása, drámai formába való sűrítése milyen nehézségekbe ütközött az elmúlt fél évtizedben. Taar drámája azért is rokonszenves alkotás, mert írója egyszerűen „csak" riportdrámát írt, s ezzel összefüggésben - kissé a rádiójáték és a film eszközeit is felhasználva - sok-képes, narrá- toros, visszapergetéses módszert alkalmazott. A riport-jelleg különben nem ritka a kortárs drámairodalomban, s legtöbb esetben a mű frisseségét, s tényekre, jelenségekre való gyors reagálást biztosítja. A riportdráma műfajának választása nemcsak művészi probléma volt Taar számára, hanem igen becsületes emberi-politikai állásfoglalás is. Ezt a forrongó, változó paraszti világot nem lehet egykönnyen tömör drámai formában ábrázolni. Sokkal inkább alkalmas erre ez a riporteri magatartás s a nyersanyag sok-képes, jelenetes formába öntése.
...
Várady Györgynek, az előadás rendezőjének köszönhető a színpadi változat gyors megírása és rendezése. Manapság szokás a színházakat vagy a színházak egy részét hibáztatni a magyar dráma stagnálása miatt. íme a példa, hogyha akad egy aktuális mondanivalójú, érdeklődésre számító, korszerű dramaturgiai elvek alapján megírt darab, akkor akad lelkes igazgató-rendező és társulat is, akik sikerrel színreviszik. Példamutató volt az együttműködés az Örök harag esetében az író és színház között, s mivel tudjuk, hogy a helyzet korántsem ilyen egyértelműen rózsás, némi rezig- nációval mondjuk: Vajha minél több ilyen színház volna már nálunk.
A győri színház parádés szereposztásban mutatta be Taar Ferenc darabját. A társulat kitűnő, országszerte ismert „parasztszínészekkel” rendelkezik Solti Bertalan és Görbe János személyében. Rajtuk kívül még jónéhányan voltak a győri társulatban, akik meggyőzően formáltak régi vagy új parasztfigurákat. Várady úgy gondolta, hogy ezt a sok-képes, narrátoros, még kórust is mozgató darabot csak modern színpadképben lehet előadni, kerülvén a részletező pepecselést. Baráth András tervezővel ízléses, szűkszavú, nagyon praktikus, könnyen alakítható és közérthetően jelképes díszleteket terveztetett, s ezekkel biztosította az előadás gyors pergését, sőt jelképessé, általánossá is tette ezt a látszólag nagyon „földhözragadt" történetet. Színpadkép, ritmus így a darab értékei kibontakoztatásának szolgálatában állott, csak azt sajnáljuk, hogy a különben tehetséges és jóízlésű karmester, Gulyás Sándor kísérőzenéjével nem támasztotta alá ezt a helyes törekvést. Zenéje inkább andalító volt, mintsem felzaklató. Ennek a zenének köszönhető az előadás néhány patetikus-deklamáló pillanata, ami különben igazán nem jellemző a produkció egészére. Várady György jó színészvezetőnek is bizonyult. Solti Bertalan és Görbe János markáns parasztfigurákat formáltak meg a színpadon, s legnagyobb dicséretükre legyen mondva, hogy bár alapvető jellemvonásuk a szerep szerint azonos, mindkettő egyéni színekből, gesztusokból, arcjátékból és hanghordozásból építette fel szerepét.
...
Az Örök harag szép sikert aratott, írója értékes, figyelemreméltó művel gyarapította az utóbbi időben keletkezett paraszt témájú darabok gyér számát. A mű színrevitele országos viszonylatban is elismerést érdemel, főleg ami a lelkesedést, a gyors elhatározást és a korszerű rendezésre, színjátszásra való törekvést illeti. Az elmúlt színházi évadban és a jelenlegiben is több felé tapasztalhattunk hasonló eredményeket. Reméljük, hogy ez a jelenség egyre általánosabbá válik, a mai magyar dráma és a korszerű színjátszás javára.
BŐGEL JÓZSEF
Még két kritika:
http://szinhaziintezet.hu/index.php?option=com_wrapper&view=wrapper&Itemid=754
https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MTA_Kritika_1967/?query=solti%20g%C3%B6rbe%20j%C3%A1nos&pg=501&layout=s
|
