Ez a kisfilm egy kandallóban történő felső begyújtását illusztrálja, de a lényegében erről van szó. Mi most kályhában brikettet akarunk meggyújtani, ami egy kicsit másképpen nézne ki ha látnánk az égés folyamatát.
A tűzgyújtás lépései:
1) Gondosan bezárjuk a tűztér ajtaját.
2) Fentről betöltjük a tüzelőt a rostély és füstnyílás közötti magasság feléig. (feltételezem, hogy van a kályha tetején nyitási lehetőség)
3) A kezünkben meggyújtunk egy gyújtós tablettát, esetleg egy jól összegyűrt újságpapírt (nem fényeset) és rádobunk az odakészített száraz gyújtósfából 1-2 marékkal (vékony rőzse vagy fenyő pálcika)
4) A felső nyílást visszazárjuk. (a művelettel iparkodnunk kell, hogy a begyújtáskori füstöt minél előbb a kéménybe kényszerítsük)
5) A hamuzó ajtó rését beállítjuk az optimálisra. Az elején kevesebb levegő, hogy legyen ideje a tűznek beindulni és a hirtelen huzat ne szívja le a kezdeti gyenge lángokat. Tekintettel arra, hogy a kályhában nem lájuk a lángot, a begyújtás sikerességéről másképpen kell meggyőződnünk.
- A gyújtósfa pattog
- A hamuzó ajtónál érzékelhető, hogy befelé áramlik a levegő. ( a tenyerünk oda tartásával, vagy egy égő gyufaszállal)
- A füstcső melegszik
A kémény és a füstcsőnyílás keresztmetszete közötti különbség szerintem optimális. Ha nagyobb a huzat a kelleténél, az hőveszteséggel járhat, de CO veszélyt nem okozhat.
A huzat szabályozására csak a hamuzó tér ajtaját használjuk. Azért, hogy ott álljon meg ahol mi akarjuk, meg kell oldani, hogy kicsit szoros legyen a zsanér. (amennyiben vízszintesen nyílik) A teljes bezáródás ellen könnyen lehet védekezni. Például egy csipesz szerűen ráhajlított lemez darabkával. |