Keresés

Bizonyítottan Szicília környékéig jutottak el.

Nem bizonyítottan talán egészen az ibér partokig is.

A Minos nevű replika, amit a Krétai Hajózási Múzeumban őriznek, sokat elárul a mínoszi hajókról. Egy helyi hagyományos technológiával gyártó üzem készítette a másolatot. Ennek a teste belülről 17 méter hosszú és 4 méter széles. A hajó gerincét egyetlen meghajlított szálfából, egy 22 méteres ciprusfából készítették. A palánkozathoz szintén ciprusfát használtak, mégpedig a kettévágott törzseket szimmetrikusan a hajó átellenes oldalán építették be. Gyantával és csaknem 800 méternyi kötéllel rögzítették a palánkokat. A hajótest belsejébe helyezett A-alakú keret tartott ellen a palánkoknak, amit vízszintesen helyeztek el benne. 30 evezős, a kapitány és két-két kormányos illetve matróz alkotta a legénységet.

További képek az építésről itt.

Egy pedig a kész hajó belsejéről:

A mínoszi Kréta volt az első nagy jelentőségű talasszokrácia a Mediterráneumban. A kutatások szerint a krétai hatalom Kr. e. 1470 körül juthatott új stációba, amikor Knósszosz központtal egységesedett a sziget. Viszonylag sok és jó minőségű hajóábrázolás maradt fönn a krétai civilizációból, de a későbbi görög történetírók, költők is érdekes információkat őriztek meg.

A birodalom a kereskedelemre épült, talán a Földközi-tenger nyugati medencéjére is kiterjedt az érdeklődésük. A hatalmi centrum azonban vitathatatlanul az Égei-tenger térsége volt, ahol Thuküdidész szerint Mínosz gyarmatokat alapított a szigeteken, elűzve onnét a károkat, és fiait nevezte ki a gyarmatok élére. Bizonyára a Thészeusz athéni királyfiról szóló monda is tartalmaz annyi valóságmagot, hogy a helléneknek adózniuk kellett a krétaiaknak, esetenként az előkelők gyermekeit is kezesül kellett adniuk.

Továbbá az is meggondolandó, hogy a Mükénei kor erődjei a tengerparttól távolabb létesültek.