Még mindig értékelem, hogy meg szeretnél óvni a csalódástól :)
Azt hiszem, a pénzről sosem fogunk hasonlóan gondolkodni. Még szerencse, hogy a reménytelen erőlködéssel űzött céljaim között nem szerepel a veled való házasság, mert akkor állandóan vitatkoznánk a pénz elköltésén :)
A regénybeli farkas végül megismerte az akolmeleg örömeit, ehhez mit szólsz?
"Ezen a báli éjjelen olyan élménnyel gazdagodtam, amely ötven évig ismeretlen volt számomra, pedig minden bakfis és diák jól ismeri; az ünnep élményével, az ünnepi közösség mámorával, a személy tömegbe olvadásának titkával, az öröm unió mysticájával ismerkedtem meg ezen az éjjelen. Sokszor hallottam másokat beszélni róla, minden szobalány ismerte ezt az érzést, gyakran kigyúlt a láng a mesélő szemében, amin fölényesen és irigykedve mosolyogtam. Hányszor, de hányszor láttam már életemben ezt a ragyogást a révült, önmagától elszakadt ember ittas szemében, a közösség mámorában föloldódónak ezt a mosolyát és tébolyult alámerülését. Láttam közönséges és nemes példákon – részeg rekrutákon és matrózokon és nagy művészeken az ünnepi előadás önkívületében, de ugyanígy háborúba vonuló újoncokon, és legutóbb Pablo barátomon csodáltam, imádtam, gúnyoltam és irigyeltem az áldott bódulat ragyogását és mosolyát, amikor zenélés közben mámorában üdvözülten csüggött szaxofonján a zenekarban, vagy amikor lelkes, eksztatikus pillantást vetett a karmesterre, a dobosra vagy a bendzsósra. És ezen az áldott éjszakán én, Harry, a pusztai farkas is megmártóztam ebben a mesés, gyermeki, mély boldogságban, magamba szívtam a közösség, a zene, a ritmus, a bor s a kéj édes álmát és mámorát, holott korábban a bálokról dicshimnuszokat zengő diákok beszámolóját többnyire gunyorosan, fölényesen hallgattam. Nem én voltam immár, személyiségem feloldódott az ünnep mámorában, mint só a vízben." |
