Keresés

Akkor érdemes lenne kormeghatározó vizsgálatot végezni Márk testén, szenzációs lenne, ha kiderülne hogy Nagy Sándor teste megvan.

Szent Márk evangélista 

meghalt Alexandria, 100 körül

.

.

Márk gyermek volt, amikor Keresztelő János föllépett és Jeruzsálemben az Úr Krisztus meghalt és föltámadt. A hagyomány úgy tudja, hogy a tanítványok közé tartozott. Az Apostolok Cselekedeteiből tudjuk róla a következőket:

Márk anyja özvegy lehetett, mert a férjéről soha nincs szó. Házát az első jeruzsálemi keresztények rendelkezésére bocsátotta. Pétert a háznép is jól ismerte, mert az ajtónálló szolgáló, Rodé a hangjáról ráismert.

Vannak tudósok, akik valószínűnek tartják, hogy ugyanebben a házban volt az utolsó vacsora, és itt készültek az Apostolok a Pünkösd ünnepére is. A Getszemáni-kert is Márk anyjáé lehetett, így alhatott Márk az Úr elfogatásának éjjelén ebben a kertben.

Ezek után érthető, hogy a föltámadás után Márk anyjának háza lett Péter szállása, s hogy az ifjú Márk az elsők között lehetett, akik Jeruzsálemben megkeresztelkedtek.

Az Apostolok Cselekedeteiben három néven is találkozunk Márkkal: előfordult mint ,,Márknak nevezett János'' mint ,,János'' vagy egyszerűen mint ,,Márk''. Ugyanarról a személyről van szó mindhárom név esetében, s ugyanolyan kettős névvel állunk szemben, mint Saul-Pál és Simon-Péter nevénél. János a zsidó, Márk a görög neve annak a tanítványnak, aki három apostolnak is -- Barnabásnak, Pálnak és Péternek -- segítőtársa volt.

Kr. u. 44-ben, amikor Júdeában éhínség volt, az antiochiai egyház a jeruzsálemiek segítségére sietett, s Pál és Barnabás hozta az adományt. Nyilvánvalóan Márk anyjának házában szálltak meg, mert Barnabás Márk nagybátyja volt, talán épp édesanyjának a testvére. Amikor visszaindultak Antiochiába, magukkal vitték Márkot, akit immár elég érettnek tartottak arra, hogy segítségükre legyen az apostoli munkában.

Egy évvel később Pál és Barnabás Ciprus szigetére indult, és magukkal vitték Márkot is. Befejezvén ciprusi küldetésüket, Pál vezetésével Asia tartománya felé vették útjukat és Pergében kötöttek ki. Mikor azonban Pál úgy határozott, hogy elindulnak a tartomány fővárosa, a piszídiai Antiochia felé, Márk megriadt a nehézségektől és visszatért Jeruzsálembe.

Hamarosan elindultak a második apostoli útra, és Barnabás magával akarta vinni Márkot is. Pál azonban nem helyeselte, s emiatt nézeteltérés támadt a két apostol között, melynek végeredményeként elváltak egymástól: Pál Szilással Asia felé, Barnabás Márkkal Ciprus felé indult.

A következő tíz évből (50 és 60 között) Márkról nincs adatunk. 60 körül Szent Péter mellett Rómában, 61-ben Pállal van. Ezt onnan tudjuk, hogy Pál a Kolosszeieknek és a Filemonnak írt levelében mint mellette lévő munkatársról emlékezik meg róla. Ezek után Rómából keletre ment, mert Pál második fogságában, röviddel a halála előtt, arra kéri Timóteust, hogy siessen hozzá, és hozza magával Márkot is, mert ,,jó szolgálatot tenne nekem''. Ha Timóteus és Márk időben megérkezett, Márk jelen lehetett Pál vértanúságánál.

A legszorosabb kapcsolat Péterhez fűzte, annyira, hogy a hagyomány úgy beszél Márkról, mint ,,Péter tolmácsáról''. Ezzel függ össze evangéliuma is. A rómaiak ugyanis, látván, hogy Péter megöregedett, kérték Márkot, foglalja írásba az evangéliumot, amelyet Péter hirdetett nekik. Márk ezt meg is tette (50--60 között), és Szent Péter prédikációiból összeállította az evangéliumot.

Ha Szent Márk evangéliumát olvassuk, nem nehéz meghallani Péter szavát, aki a résztvevő szemtanú elevenségével mondja el a Keresztelő Szent János keresztségétől a mennybemenetelig történt dolgokat. Ezért találhatunk apró részleteket Márknál -- és csak nála! -- amelyek csak szemtanútól származhatnak.

Ha ezt az evangéliumot a másik hárommal összehasonlítjuk, Máté logikusabb rendszert alkotott, Lukács pontosabb időrendet követ, János pedig mintha ki akarná egészíteni az előtte készült három művet. Máté ugyanis 40 körül, Márk 50--60 között, Lukács 62 körül, János pedig a század végén, 90--100 között írt.

A hagyomány Márkot mint az alexandriai egyház alapítóját és vértanúját tiszteli. Ő volt a város első püspöke, és valószínűleg Traianus császár idejében (98--117) szenvedett vértanúságot. Velencei kereskedők 828-ban megszerezték ereklyéit, és az arabok pusztítása elől Velencébe vitték. Ettől kezdve Szent Márk Velence védőszentje. Ünnepét a keleti egyház kezdettől fogva, Róma a 11. századtól, április 25-én üli meg.  Megj. többen úgy tartják, hogy Márk testének elrablói tévedtek, egy díszes mauzóleumból emelték ki a testet. Ma sok történész úgy gondolja: igazából Nagy Sándor testét lopták el és most Nagy Sándor az akit tisztelet övez a velencei Szent Mártk bazilikában. 

Origenész Kr. u. 184 Alexandria  - 254 Alexandria

.

Alexandriában született és ott is élte le élete nagy részét. Korai éveire vonatkozóan Euszébiosz Egyháztörténetében olvashatunk, de annak megbízhatatlansága miatt az ott közölteket óvatosan kell kezelni. Az biztos, hogy sokat utazott, járt Rómában, Athénban, széles látókörű, nagy tudású bölcs tanító volt. Sokan úgy tartják, hogy Órigenész volt alexandriai Kelemen (kb. 150- 215) szellemi utódja, életművének tovább folytatója, elméletei kései kibontakoztatója. Kiválóan ismerte a görög irodalom klasszikusait és iskolája munkaprogramjában szerepelt a nagy filozófusok műveinek tanulmányozása. A 'szentírás' témaköréhez tartozó dokumentumok nagy többségét állandóan olvasta és sok szöveg részt állítólag kívülről tudott idézni.
Irodalmi munkássága rendkívül gazdag, hiszen folyamatosan írta magyarázatait az általa szentnek tartott írásokhoz, ám azt tudnunk kell, hogy a számtalan szerzeményének csak egy kis töredéke maradt ránk, és azok sem eredeti hitelességükben.

.

Nyíltan, egyenesen Órigenész Platón, vagy más ókori gondolkodó írásait nem helyezi előtérben: soha nem hozza segítségül, ám mégis sokszor merít – anélkül hogy hivatkozna rá - elmélete alátámasztására a korábbi nagy bölcselők elképzeléseikből. (Elfogadta pl. és tanította a lélek Istennel való rokonságának platóni tételét és még sok más bölcseletet is.) A klasszikus platonizmusnál, - attól függetlenül, hogy nagyra tartotta - mégis sokkal több szál kötötte az un. közép platonizmushoz; mint Albinosz, Numeniosz, Attikosz filozófiájához. Látogatta a filozófus Ammoniosz Szakkasz előadásait, akit tanítójának tekintett. Ammoniosz Szakkasz híres görög filozófus az alexandriai Újplatonista iskola egyik megalapítója többek között azt tanította, hogy a keresztény és a pogány hit helyesen értelmezve, valójában nem különbözik egymástól, mindkettő egy tőről fakad és így mindkettő ugyan az.

.
Órigenész jártas volt a különböző filozófiai iskolák tanaiban, könnyedén igazodott el a platonikus, arisztotelikus, sztoikus, epikureus álláspontok között. Ő maga olyan tanrendszert állított fel, mely a platonikus előfeltételek elfogadását, nagyobb mérvű érvényesítését kívánta meg. Sztoikus filozófia segítségével oldotta meg az etikai kérdéseket, a gondviselés kérdését. Tisztában volt a Jézus Misztériumához tartozó rendkívül gazdag vallásirodalmi anyag meglevőségéről, mint azt ő is írja Lukács kommentárjában: „nem négy Testamentum volt eredetileg, hanem nagyon sok, melyekből az elődök kiválasztottak négy szent iratot megszabadításunk szemléltetésére.”
.
Töredékesen maradt ránk a Hexelpa című óriási fordítási és szöveg összehasonlítási munkája, melyben Órigenész párhuzamos oszlopokban írva egymás mellé állította az Ószövetség héber szövegét és annak különböző fordításait összehasonlítás céljából. Az egymás mellé felrótt szövegekben soronként, szavakként jelölte be az eltéréseket, hiányosságokat, amit bizonyítékként könyvelt el az allegorikus megközelítés alátámasztására. Rengeteg kommentárt írt az Ószövetség, Újszövetség szövegeihez, (Jánoshoz pl. 33. magyarázatot írt) és ő volt első igazi értelembe vett módszeres szentírás-magyarázó. Szentírás-magyarázataihoz elengedhetetlennek tartotta az allegorikus értelmezést. Azt vallotta, hogy allegorikus értelmezés nélkül a szent szövegek, - különösen az Ótestamentum – nem tűnnek többnek, mint régi törzsi hagyományok, szertartási törvények halmazának, melyekkel nem lehet mit kezdeni.
.
Hasonlóan szellemi elődjéhez Alexandriai Kelemenhez, Órigenész is sokat bírálta a pogány és a gnosztikus vallások sokféle megnyilvánulásait, ám ennek ellenére mégsem lehet őt pogány-gnosztikus hitrendszereket gyűlölő fanatikus ortodoxnak tekinteni.

.
Maguk a gnosztikusok és pogányok is állandóan vitáztak, egymás elméleteit szüntelenül - néha gorombán – támadták, bírálták egymást, és Órigenész is hasonlóan cselekedett. Ám azért kinevezni Órigenészt ortodox vallásvédelmezőnek, mert támadta pl. Kelszoszt, helytelen. Mert tudniillik, Órigenész a nála korábban élt híres gnosztikus tanítóval, Kelszosszal is vitába száll, hogy ‘Kelszosz Ellen' című munkájában bizonyítsa saját igazának bölcsességeit. Kelszosz világos és logikus érvelése kibillentette az amúgy magabiztos bölcs Órigenészt, a feltett kérdések meg különösen rosszul eshettek.

.
Nézzünk egy példát, mire is gondolok. Órigenész mindig nagy súlyt fektetett az ember szabad akaratának hasznosítására. Művében (Princípiumokról) Órigenész több helyen hangsúlyozza minden értelmes lény szabad akaratát.

.

Órigenész szerint ez a világ mindössze egy a sok közül, létrejötte előtt is létezett egy másik univerzum és ezen világunk megszűnése után, ismét új világ teremtődik, és ez így fog folytatódni tovább az idők végtelenségéig.

 .
Ez a pogány-eretnek-gnosztikus szellemiség leginkább a lélekvándorlásról vallott nézetiben nyilvánul meg. Úgy vallotta: az anyagi világ mulandó, az ember földi élete a lélek örök életének csak egy szakaszát jelenti. A világ teremtése ugyanis örökké tartó folyamat: mi világunk előtt is voltak világok és e világot követik majd újabbak. A lélek a testtel való egyesülés előtt is létezett s létezni fog a testöl való elválás után is és az egyik testből a másikba vándorol mindaddig, míg meg nem tér Istenhez.

.
Órigenész nem értett egyet avval az ortodox felfogással sem, miszerint a bűnösök és a pogányok lelke haláluk után örökkön a pokolban fog szenvedni, mivel szemben úgy hirdette, hogy idővel minden lélek megváltatik és így immáron megtisztulva újból leszületik. Minden bűnös megmentetik, beleértve a démonokat is, sőt a Sátánt is, mert az eszkatológiai álláspontja szerint: a végén a Logosz őket is megtisztítja az isteni kegyelem által.

.

Szerinte a lelkek már a születésük előtt is léteztek ezért a megtisztulás után új testben születnek újjá, ezért nincsen örökké tartó pokol és minden teremtmény részesül a megváltásban. 

.

Más korai keresztény atyák végidőre vonatkozó nézeteit Órigenész ugyanolyan megközelítéssel fogadta el csupán, mint a többi keresztény teológia tételt; „Szimbolikus nyelven fejezik ki tartalmukat, de ha valaki szó szerint, materiálisan fogja fel azokat, akkor az értelmetlen és elvetendő.”

-
Az ókor egymással versengő, keresztény szektái között a Szentháromságtan pontos értelmezése mindig eltérő viták alapját képezte. Órigenész úgy tanította, hogy a Szentháromságot kitöltő ‘személyek' különbözők, ám a személyek valós különbsége ellenére hangsúlyozta a Fiú Atyától való örök születését. A szentháromsági személyeket egylényegűségük ellenére is egymásnak alárendelt állapotban tüntette fel, egymás alatti-feletti viszonyban szemlélte. Tömören összefoglalva; az Atya az első, mert ő minden létező eredete, a Fiú földi birodalmában tartozik minden értelmes emberi lény, a Szent Lélek pedig áldásával megtölti a szenteket és hatását a megkeresztelkedett hívőkben kamatoztatja.
.
Más, ennél jobban elvonatkoztatott témákkal is sokszor bosszantotta, megbotránkoztatta kora vaskalapos egyházvezetőit. Órigenész a gnosztikus Kandidosszal szemben állította, hogy az ördögnek is lehet reménye az üdvösségre, még az ördög is megváltható. Ezen állítása szervesen hozzájárult az ellene irányult kampányhoz ami nem csak a kiközösítéséhez vezetett, de menekülni is kénytelen volt Alexandriából.

.

Ellenállást váltottak ki azok a nézetei is, miszerint a csillagok és a mennyei égitestek élőlények, lelkük van és létük racionális, célszerű. Későbbi korok, dogmákban megerősödött atyái Origenészt eretnekké nyilvánítottak, felróva számlájára többek között, hogy a kereszténységet megrontotta a hellén műveltség mérgével.

.
Methodosz, Szent Jeromos, szalamiszi Epiphanosz, - hogy csak néhányat említsünk - voltak azok az ultra-ortodox atyák, akik éles támadásukkal közvetve hozzájárultak, hogy az 533. konstantinápolyi zsinaton Órigenészt kiátkozták az egyházból. Több tételét elítélték, és a reinkarnáció tanát elfogadhatatlannak nyilvánították a katolikus egyház számára.
.
Órigenész monumentális munkássága mély hatást gyakorolt a misztikus-gnosztikus Krisztus követőkre éppúgy, mint az ortodox kereszténységre. Porphüriosz a híres filozófus személy szerint ismerte Ammoniust és Órigenészt, akiket 'nagy Platonistáknak' nevezett. Plotinosz (kb. 200-269) a misztikus filozófus - Gallienus császár kedvence - tanítványa volt Órigenésznek és Ammoniusnak is, mikor Alexandriában tevékenykedett. (Porphüriosz, Plotinosz tanítványa volt) Minden átírás és hamisítás ellenére a korai szerzetesmisztika bizonyos áramlatai Órigenész metafizikai, kozmológiai és pszichológiai tanításait alap-princípiumként használták Jézus Misztériumának helyes értelmezéséhez. Népszerűsége ma sem szűnt meg, számos vallástörténész szentelt könyvet, tanulmányt az utóbbi évtizedekben Órigenész személyének, tanításának, a vele kapcsolatban felmerült kérdéseknek.