Én is megnéztem a "Szalon"-t. Azt gondolom, nem kellene kifejtenem a véleményem, mert annyira markáns, hogy nem tűrné a nyomdafestéket. Azonban addig, amíg mindenki zenész aki hegedűtokkal mászkál, amíg az alkalmazott fotósok nem tudnak megélni a piacon, mert a hobbisták alájuk ígérnek, mert nekik jó a referenciába, közben meg a facsén ontják az észt, amíg az alaptudás elsajátítása nem fontos, mindjárt a kép szétbarmolása, maratása, össze-vissza exponálása, és a belemagyarázás a művészet, amíg ilyen színvonal jelenhet meg az ország legnagyobb fotós kiállításán, addig csak elkeseredni lehet. Abban bízni, hogy lesz galéria, aki felvállalja, hogy fotókat ad el, és lesz rá vevő, holott a hozzáértés a leendő vásárlóknál igen csekély, és támpont sincs a szakma részéről, sőt, a szakma saját magát sem képes megvédeni, addig nem lesz piac. Nyugaton is nagyon lassan, évtizedek alatt ért el arra szintre a fotóművészet, hogy van már rá kereslet. Hosszú folyamat volt, és még mindig nem ért el a neki járó szintre, és a digitális korszak még oda is vert. Vannak kísérletek, és tengődő idealisták, akik próbálkoznak a műtárgykerekesdelem ezen területén, és minő fura állapot, külföld vásárol (immel-ámmal... ott is van dögivel tehetséges képelő), a hazai közönség meg nem. |
