Keresés

Túl pesszimista vagy!

Sokan törekednek arra, hogy megőrizzék a természet szépségeit, helyreállítsák eredeti mivoltában.

Az éghajlatváltozás, a helytelen tulajdonosi szemlélet - egyáltalán, a tulajdonosi szerkezet kedvezőtlen változása - és sok minden ma még kárt okoz.

A reményt feladni annyi, mint emberségünknek hátat fordítani.

Jó emberek mindig lesznek!

Egyre többen!

Nekem is régi, keserű tapasztalat, hogy a buja gazdagság a természetből miképp tűnik el a profitérdekelt emberek kezei nyomán. Minden magánkézben van, ezért is gyűjtöm még a gyújtoványfüvet és az iglicét is. Legalább nálam vészelje át néhány tő a jelen nemzedékeket. :)

Körülöttem alig maradt erdő, de annak fáját is lecserélték akácra; az aljnövényzetet nem kímélik – irtják és eltüzelik.

A víztelenítési munkáknak "hála" évről évre alacsonyabb a talajvíz szintje, kiszáradnak a kutak, mocsarassá lesznek a kanálisok, repedezik a kopár talaj, és egyre inkább elkerülnek az esők.

Itt gazdag vízi világ volt régebben, amit a mezőgazdaság száműzött. Azóta sem törődik vele senki, hogy helyreállítsa, legalább a művelésre sikertelenül leigázott területeit.

Fájdalmas ezt megélni, gondolkozom rajta sokat, hogy elhagyjam-e ezt a vidéket, vagy épp az egész Kárpát-medencét, van-e értelme itt bármit tennem – mert látom, hogy senki sem becsüli, és őrzi meg.

Jut eszembe, némi orbáncfüvet is gyűjtöttünk.

Azért vannak nehézségeink.

Törzsterület elkerítve, talajig lekaszálva.

Magántulajdon, villanypásztorral.

Ahol erdő volt, most vágásterület.

A gazdag gyöngyajak állományból maradt néhány szál.

Próbálom áttelepíteni!

Eddig csak azért nem, mert karnyújtásnyira volt.

(egyik könyvem azt írja, hogy régen a parasztudvarokban a kerítésen túl mindennapos vendég volt - jót tesz a beteges, fáradt szívnek).

Amit egy másik topikban már elmondtam: változik a világ és nem mindig előnyére.

Ez van.