sziasztok, remélem él még ez a fórum, mert hatásos segítségre lenne szükségem. az alapproblémám onnan indult, hogy epilepsziát diagnosztizáltak nálam 2001-ben. Hét évig szedtem gyógyszert, amivel tünetmentes voltam, ezért leépítették. sokáig nem is volt gond, született egy kislányom, normális életet életet tudtam élni. három évvel ezelőtt előjöttek a fejfájások, egy neurológus kitalálta, hogy szorongok (soha nem szorongtam), felírt nyugtatót és hazaküldött. erre rá nem sokkal költözködés közben megerőltettem magam és úgy beállt a nyakam, hogy kórházba kerültem. kaptam injekciót, hazaküldtek, pár nap után rendbe jöttem ismét. néhány hete kezdődtek ismét a fejfájások, de már főleg tarkótájékon, újra egy neurológus, aki csinált röntgent, nyaki gerinc kopás, meszesedés. egy hónap múlva kaptam időpontot ct-re, nagy nehezen fizikoterápiára is elküldött (ezt csak elsején tudom kezdeni). most vasárnap hajnalban olyan szintű fájdalmam volt, hogy mentőt kellett hívnom, sem állni, sem feküdni, sem mozogni nem tudtam. kórház, a doktornő csaknem kinevetett, mitől vagyok így megijedve, reméli nem tört el a nyakam. megnyomkodta a kezemet, a lábamat, kikérdezett, aztán keresett nekem egy ágyat, ahol "kipihenhetem magam és este hazamehetek". közben kaptam infúziót, számtalan fájdalomcsillapítót, ezen felül rám se néztek, de ami a legnagyobb probléma, hogy a fájdalom nem múlt el. mindettől függetlenül este kaptam egy papírt és közölték, hogy mehetek haza, gyógytorna és fájdalomcsillapító. a tegnap estémet nem kívánom senkinek, a lányom végighallgatta, ahogy fekvés közben ordítok a fájdalomtól, hiába a csillapítás. a kérdésem annyi, hogy ez így tényleg normális? nem lehet tenni semmit, itthon ordítsak tovább? senki nem lesz hajlandó rendesen megvizsgálni, hátha ennél komolyabb a baj, netán pontos diagnózist felállítani? mikor lesz jobb? jobb lesz? dolgozni fogok tudni valaha? bármit megadnék, hogy ne fájjon ennyire... köszönöm mindenkinek, aki válaszol julcsa |