Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
babyke1 Creative Commons License 2016-07-09 10:57:03 154

Szia Julcsa008! Nekrm ugyanilyen fejfajasaim vannak.Mar a harmadik iylenen vagyok tul.Uvoltve fekve a foldon, sirva a fajdalomtol.. csak annyi kulonseggel, hogy hozzam a mento nem jott ki harom hivasra sem miszerint fejfajasra nem jonnek ki, vegyek be fajdalomcsillapitot.Ket surgossegirol meg elzavartak... tudnank levelezni valahol?Jobbulast mindenkinek!

Előzmény:
Törölt nick Creative Commons License 2015-11-23 09:39:44 143

sziasztok,
remélem él még ez a fórum, mert hatásos segítségre lenne szükségem. az alapproblémám onnan indult, hogy epilepsziát diagnosztizáltak nálam 2001-ben. Hét évig szedtem gyógyszert, amivel tünetmentes voltam, ezért leépítették. sokáig nem is volt gond, született egy kislányom, normális életet életet tudtam élni. három évvel ezelőtt előjöttek a fejfájások, egy neurológus kitalálta, hogy szorongok (soha nem szorongtam), felírt nyugtatót és hazaküldött. erre rá nem sokkal költözködés közben megerőltettem magam és úgy beállt a nyakam, hogy kórházba kerültem. kaptam injekciót, hazaküldtek, pár nap után rendbe jöttem ismét. néhány hete kezdődtek ismét a fejfájások, de már főleg tarkótájékon, újra egy neurológus, aki csinált röntgent, nyaki gerinc kopás, meszesedés. egy hónap múlva kaptam időpontot ct-re, nagy nehezen fizikoterápiára is elküldött (ezt csak elsején tudom kezdeni). most vasárnap hajnalban olyan szintű fájdalmam volt, hogy mentőt kellett hívnom, sem állni, sem feküdni, sem mozogni nem tudtam. kórház, a doktornő csaknem kinevetett, mitől vagyok így megijedve, reméli nem tört el a nyakam. megnyomkodta a kezemet, a lábamat, kikérdezett, aztán keresett nekem egy ágyat, ahol "kipihenhetem magam és este hazamehetek". közben kaptam infúziót, számtalan fájdalomcsillapítót, ezen felül rám se néztek, de ami a legnagyobb probléma, hogy a fájdalom nem múlt el. mindettől függetlenül este kaptam egy papírt és közölték, hogy mehetek haza, gyógytorna és fájdalomcsillapító. a tegnap estémet nem kívánom senkinek, a lányom végighallgatta, ahogy fekvés közben ordítok a fájdalomtól, hiába a csillapítás. a kérdésem annyi, hogy ez így tényleg normális? nem lehet tenni semmit, itthon ordítsak tovább? senki nem lesz hajlandó rendesen megvizsgálni, hátha ennél komolyabb a baj, netán pontos diagnózist felállítani? mikor lesz jobb? jobb lesz? dolgozni fogok tudni valaha? bármit megadnék, hogy ne fájjon ennyire...
köszönöm mindenkinek, aki válaszol
julcsa

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!