Keresés

Láttam mindkét darabot ebben az évadban. A Bernhardi-ügy nagyon jó kis előadás volt. Sajnos elég hátul ültem, és az Örkényben ez nem túl jó. Lehet, hogy újranézem. Mindenki nagyon koncentráltan játszott benne, és megértetem Nagy Zsolt szerződtetését is.  

Az olaszliszkaiban nincs feloldás, persze, de az életben sem történt feloldás. Sem a tanár családja, sem maga Borbély Szilárd  nem tudta sztem ezt feldolgozni. És nincs is megoldás, de azért kell beszélni róla, és örülök, hogy megszületett ez az előadás. Nekem még nagyon tetszett benne az általad említetteken kívül Tasnádi Bence is.

Pálos Hanna neve adta az apropót, hogy mégis írjak pár szót a POSZT-on látott Az olaszliszkai c. darabról, amelyben szintén szerepelt a színésznő, aki ebben is jó volt.

Sajnos a darab már távolról sem tetszett ennyire, mert feloldás nélkül maradt az ugyancsak felkavart indulat, melyet a magam részéről nem tudtam kezelni.

Érdekes volt a görög tragédiákra hajazó szerkezet, a kar, az időmértékes verselés, ámde a katarzis elmaradt. A feszültség csak egyre nőtt, és kibeszéletlen, elvarratlan maradt ez a szörnyű társadalmi probléma. Úgy olvastam, maga a szerző, Borbély Szilárd is ekképpen nyilatkozott a darabját illetően.

A színészek remekeltek, különösen a tanárt és az írót játszó Fekete Ernő és a már említett Pálos Hanna.

A Bernhardi-ügy - az Örkény Színház előadása, Ascher Tamás rendezése

Roppant erős hatású előadás, mondjuk elég jó irodalmi alapanyagból, Arthur Schnitzler drámájának színrevitele.

Több mint két óra, szünet és egyetlen pillanat üresjárat nélkül, feszes ritmusban, kitűnő színészekkel, direkt aktualizálást mellőzve.