Keresés

Nem régóta, de nekem az is meggyőződésem, hogy a jól befőzött lekvár külön tartósítás nélkül is eláll. Ha pedig sűrű állagú (nem tartalmaz túl sok vizet), még az sem gond, ha az üveg teteje nem zár megfelelően, mert ilyenkor egyszerűen elkezd beszáradni a gyümölcs felülete, védve az alatta lévő tartalmat. Én már több ilyet is ettem, volt, ami 5-6 éve került a kamrába, csak egy fóliával, tető nélkül - és az is elszakadt, de maga a lekvár egy kis felületi szikkadtságon kívül nem szenvedett más minőségbeli hibát.

Köszönöm, hát mindig tanul az ember, pl az ezüstkolloidot még sose próbáltam befőttre, te már régóta használod így?

Az almahéj szerintem is zavaró a lekvárban, mindenképpen össze kell zúzni valahogy, a mixer biztos jó lesz.

Most találtam egy bodzás-almás lekvárt, az se lehet rossz

S-ombre-ro: ezt nem is tudtam, de lehet benne valami. :)

Fogalmam sincs, melyik táj szülötte a csörgőalma, de míg ott mindenki ismerte, itt se híre, se hamva. :)

A lehető legprofánabb módon szoktam eltenni a terméseket. Az almát például nem is hámozom, csak megmosom, és darabolom. A héj nem csak színt ad a gyümölcshúsnak, hanem karakteresebb ízt is (nem beszélve arról, hogy egészségesebb így). Almalének mindig valamiképp jól fel kell aprítani, ideálisan turmixgéppel, és akkor nem zavaró, de lekvárnál is előnyös lehet (én például finnyás vagyok a héjdarabokra, úgyhogy csak így csinálom). Aztán vagy késhegynyi szalicil, vagy ezüst-kolloid kerül a tetejükre dunsztolás előtt. Cukrot nem szokásom használni.

A nyers csörgőnél én inkább enyhe szappanos mellékaromát szoktam érezni (fura, de olyasmi íz, mint egyes szappanok illata), a finom fűszeresség inkább a befőzött almáknál tör elő.

Hogy ne legyen ennyire off, egy növényke, ami előbukkant az áprilisi vetésből: jó sok édeslevelű csüdfű. Vajon mire érdemes használni? Gondolom, túl optimista a feltételezés, hogy alkalmas lehet a kínai csüdfű pótlására...