S-ombre-ro: ezt nem is tudtam, de lehet benne valami. :)
Fogalmam sincs, melyik táj szülötte a csörgőalma, de míg ott mindenki ismerte, itt se híre, se hamva. :)
A lehető legprofánabb módon szoktam eltenni a terméseket. Az almát például nem is hámozom, csak megmosom, és darabolom. A héj nem csak színt ad a gyümölcshúsnak, hanem karakteresebb ízt is (nem beszélve arról, hogy egészségesebb így). Almalének mindig valamiképp jól fel kell aprítani, ideálisan turmixgéppel, és akkor nem zavaró, de lekvárnál is előnyös lehet (én például finnyás vagyok a héjdarabokra, úgyhogy csak így csinálom). Aztán vagy késhegynyi szalicil, vagy ezüst-kolloid kerül a tetejükre dunsztolás előtt. Cukrot nem szokásom használni.
A nyers csörgőnél én inkább enyhe szappanos mellékaromát szoktam érezni (fura, de olyasmi íz, mint egyes szappanok illata), a finom fűszeresség inkább a befőzött almáknál tör elő.
Hogy ne legyen ennyire off, egy növényke, ami előbukkant az áprilisi vetésből: jó sok édeslevelű csüdfű. Vajon mire érdemes használni? Gondolom, túl optimista a feltételezés, hogy alkalmas lehet a kínai csüdfű pótlására...
|
