Keresés

A rigók alapból nem félnek senkitől/semmitől, tudják, hogy az embertől nem kell félni, simán ott ugrálnak melletted fél méterre, viszont eszméletlen jó reflexeik vannak, kamikázé módjára repkednek az autók között, mégse látni elütve...

Ha van olyan macska a családban, ismerősöknél amelyik nem szokott madarakat fogni, azzal érdemes megpróbálni, hogy az ösztönös félelem megvan-e, ha igen, akkor simán el lehet engedni (kutya úgysem tudja megfogni), minden mást megtanul a többiektől... a rigó eleve városiasodott, nem olyan mint egy varjú, vagy vadkacsa.

Sajna az ilyen megszelídüléssel mindig "baj van", ha aztán úgy akarunk dönteni, hogy mégis szélnek eresztjük...Vannak ugyan alapösztönei, de FELNŐTTÉ VÁLÁS a szülői tanítás, az élelem és vízlelőhelyek felé történő kalauzolás, valamint az e közbeni kommunikációs jelrendszerek berögződése nélkül ez, csak a mese kategória... Mi nem tudjuk ezeket számára helyettesíteni. :( Személy szerint én soha nem hittem a fióka kortól nevelt madarak élőhelyszintű visszavadításában. Ha fokozatosan és "szakszerűen" csináljuk irdatlan nagy áldozat, türelem és munka árán, akkor van némi esély arra, hogy végül magára hagyva, valahogy fenntartja önmagát, de teljes értékű tagja fajtársainak szerintem sosem lesz! Ebben is persze van némi különbség a madárfajok vitalitása, értelmi szintjei..stb között, de az alapproblémán nem változtat....

Sziasztok! Lenne egy kérdésem, remélem tud valaki segíteni. Nemrég összeszedtünk egy rigó fiókát, nagyon rossz helyre fészkeltek a szülei és két testvérének a kis halott teste mellette volt már, szóval hazahoztam. Szépen meg is nőtt, lassan már azon gondolkozom, hogy szabadon engedem, már egész szépen repülget és magától akar enni. Viszont túlságosan barátságos velünk, és zavar, hogy nem fél semmitől. Valahogyan meg tudom neki tanítani, hogy megijedjen? Vagy majd magától rájön? Nem akarom, hogy az első arra tévedő állat megegye.