Sajnálom a kis drágát. :-(
Reméljük a kis újonc rendesen viselkedik, és a nevéből a H betű kimaradhat. :-)
Mi is egy évet biztos vártunk volna magunk miatt, legalábbis én azt éreztem, de Zsebi után fél évvel muszáj volt hoznunk Jaffikát, mert Bodzám nagyon szomorú volt.
Én annyira magam alatt voltam, hogy nem érdekelt milyen cica, honnan van, csak gyorsan jöjjön, és mindenre szűrt legyen, nehogy őt is elveszítsük.
Szinte nem is a mi cicánk volt, hanem "Bodza" játéka, attam neki enni, meg játszottam vele, de az elején nem volt meg az a ragaszkodásom hozzá.
Kb. még egy fél év telt el, mire feldolgoztuk Zsebit, és szépen lassan a kisasszony belopta magát a szívünkbe, így ma már ő a kis kedvenc.
Csak azt akarom mondani ezzel, hogy az embernek ezt fel kell dolgozni, mielőtt pótolja az elveszített kedvencét.
Mindig kicsit lelkisismeretfurdalásom van Jaffival, hogy őt nem úgy vártuk, mint anno Zsebit, vagy Bodzát, de azt hiszem sokszorosan pótoltuk ezt a hiányosságot.
|
