Két és félórával a meccs előtt ért a metróm az Upton Park megállóhoz, azt terveztem, hogy benézek a Boleyn vagy a The Queens pubba. Esélyem sem volt, mindkét helyen már az ajtón kívül állt a sor. A híres szurkolók közül én csak Cass Pennantet ismerném meg, akinek láttam az életrajzi filmét, a neten beleolvastam a könyveibe, de őt nem fedeztem fel sehol. Régi játékossal sem találkoztam.
Korábban csak egyszer jártam itt, 2011-ben a Manchester United ellen, de most teljesen más a hangulat. Talán csak bebeszélem magamnak, de tapintható volt az utcán, hogy ez egy baromi különleges időszak. Egyrészt ugye a költözés, másrészt pedig a csapat teljesítménye miatt. Ezúttal egyedül voltam, öt éve két haverom is velem volt, kevesebb részlet maradt meg, sokat dumáltunk, most viszont minden apróság feltűnt. Könnyen lehet, hogy az ottaniaknak ez mindennapos, csak én reagálom túl, de vibrált a levegő, már az utcai atmoszféra magával ragadott. Karneváli feeling volt, nem tudom, milyen lesz az új aréna környéke, de számomra leírhatatlan az az érzés, amit itt éltem át: sétálsz a metrótól, és egyszer csak, bal kéznél felbukkan a stadion, amit addig tökéletesen eltakartak az épületek.
Kábé az első között mentem be, a Boleyn Standen ültem, a 16-ossal egy magasságban. A Fortune always shining-dalt videóztam, másodszor hallottam élőben, hát még mindig lenyűgöz, a hideg kirázott. Őrület, imádják ezt a csapatot, persze ezzel nem mondok újat, gondolom, az összes angol stadionban ez van. Itt valami még tetten érhető abból, amit megszállottságnak, igazi lelátói hangulatnak neveznek. Nem mű, nem divat, egy baromi öreg stadion és egy elképesztően lelkes tábor. A Spurs-tábort folyamatosan cinkelték a why are you quiettel?, de hát ez nem az ő napjuk volt.
Bejátszottak egy filmet, amiben régi, Tottenham elleni gólokat mutattak, és azokon is látszott a közönség. Gyakorlatilag, ugyanúgy szurkolnak ezer éve, ebből kaptam egy erős ízelítőt 2016-ban. A huligánfilmek miatt kicsit paráztam, hogy a metrón majd nyakon vágnak, mert vásároltam ezt-azt ajándékboltban, jó nagy West Ham-logós szatyorral ültem a hónom alatt, meg egy sállal a nyakamban, de le se szartak :)
|