Keresés

Szerintem a lényegre jó példa rákosi is de lehet Tito is annak semmi köze idegen hatalomhoz, se brithez se az oroszhoz, vagy Mao még jobb. Ez történelmi folyamat volt és itt a példa, most nincs itt olyan formában idegen hatalom de más korszellemnek megfelelően de pontosan azt látjuk, hogy nagyon megnőttek a társadalmi különbségek aminek egyik következménye a többpártrendszeres demokrácia bukása. ( a rajk pereket hiányolom egyelőre)

A beszélgetés alapján eddig igazolva érzem a feltételezésem, hogy ami az ó-kori rómában lejátszódott az valami általános szabály etalon esete.

Ha jól tudom pl Caligula is népszerű volt? Az is általánosság lenne, hogy a diktátorok mindég népszerűek, csak utána a demokrácia feketíti be őket?

Rákosi nem jó példa, mert idegen megszállás eredményeként került hatalomra és elég komolyan megnyomorította az embereket, minden téren. III. Napóleon lenne jó példa, ő választás útján lett elnök  és elég nagy népszerűséget szerzett, felszámolta az anarchikus politikai viszonyokat és komoly gazdasági fejlődés indult be.

Szerintem Putyin példája terjed mint anno a szocializmus, itt már nem egészen olyan, a német is más, de a lényeg ugyan az. Egyébként ahogy most beszélgetünk azon gondolkodok, hogy pl rákosiék belépése is illene az általános szabályba, hiszen azt megelőzően is már nagyon felfokozódtak a társadalmi különbségek, feszültségek, tulajdonképpen a római etalon érvényesült csak az áttéréssel egy diktatúrára.

Azt nem tudom, azt mondják mások akik tudtommal járatosak amerikai nagy politikában, hogy amit mondol az igaz volt 50 és 100 éve és igaz is az most is, de egyre kevésbé, Obamát már nem lehetne agyonlövetni, nem úsznák meg.