Keresés

Szia, megkérdezhetem, hogy milyen engedély szükséges vetési varjú tartásához (szabadon már nem engedhető egyed esetében). Mi ennek a menete, milyen szaktudás szükséges hozzá? Ha találsz egy madarat mely állatorvosi kezelésre szorul, gyógyítható, de elengedésre alkalmatlan, akkor milyen úton lehet elérni, hogy a madár a megtalálónál tölthesse az életét? Köszönöm előre is :) 

Nekem is van egy varjúm, igaz ő nem dolmányos, hanem vetési, de mivel őt is emberek nevelték, ezért lényegében majdnem olyan viselkedésre, mintha dolmányos volna. Vetési varjú emberekhez legtöbbször vadon, sérült állapotban (pl. lőtt szárnyú) kerül, na az teljesen más tészta, össze se lehet hasonlítani a neveltekkel. Az én varjam egy mentett madár, igen szakszerűtlenül nevelték fel és tartották. Hozzám igen csúnya letört tollazattal, teljesen röpképtelenül, még tollas csőrtövű fiatal, de már önálló madárként került. Korábbi gazdája valszeg megunhatta, mert lepasszolta, és ezt követően nálam kötött ki hortobágyi közvetítéssel. Szóval lett egy frusztrált tollsöprűm, akin látszott, hogy nem vadmadár, de különösebben bizalmas se volt. Amikor adtam a kaját sokszor összecsipkedte a kezem, meg olyat is csinált, hogy mikor felvettem a lyukas tetejű papucsot, akkor odasietett és tiszta erőből belevágott a lábfejembe az egyik lyukon keresztül. Ezekért a dolgokért elég rendesen be lett szabályozva. Ezen kívül még át kellett szoktatnom a helytelen kutyatápos-macskakonzerves étrendről a házikosztos-túrós keverékesre. Mivel szárny és farok nélkül szegényke nagyon szerencsétlen volt, és alaphelyzetben rengeteget és nagyokat esett, így a biztonsága érdekében nálam is sajnos egy kalitkában volt kénytelen tengetni az életét, ahogy korábbi gazdájánál. Persze sokat játszottam vele, és akkoriban ilyen röpképtelen állapotban rengeteget sétáltattam mindenfelé a portán, meg biztonságos távolságból a kerítésre ugrattam kézről. Ez volt úgymond a "röptetés". Aztán a sok foglalkozásnak meg fogdosásnak hála elkezdett rohamosan szelídülni egészen a plüss állapotig. Jelenleg bármit meg lehet vele csinálni, húzhatom-nyúzhatom, dögönyözhetem. Nem sértődik meg, sőt kimondottan élvezi :) A vedlés után visszanyerte a röpképességét és azóta kinn is lehet röptetni, bár ezt csak módjával szoktam, mert az előéletének köszönhetően a szárnytollak kinövése után se lett olyan röpképessége, mint a vadon élő varjaknak, emiatt nagy valószínűséggel nem tudna megélni a természetben, ha elmenne. Szóval minden csak szoktatás kérdése. Persze az egyed született természete is befolyásolja a szelídülés mértékét, de kiskortól történő szoktatás az, ami leginkább számít. A megfogásnál pedig határozottnak és szakszerűnek kell lennünk, ellenkező esetben elvadítjuk a madarat. Ahogy Corvi is mondja, a tenyeres simogatást még a legszelídebbek se nagyon szeretik, és a tollnak se valami jó. Nem élvezetes számukra, hogy egy nagy tenyér le fel csúszkál rajtuk. Én mondjuk nem is érzem igényét, hogy így megsimogassak egy madarat. Inkább vakarászni, puszilgatni szoktam őket, no meg kézben tartva bogarászni indulni velük. Ezeket szeretik. Én is azt szoktam tapasztalni, amiről írtál is, hogy borzolnak, meg lazulnak. Bécó varjam ilyenkor még ilyen babahangokat is kiad, szóval biztos, hogy tetszik neki. Amikor lesimul a tollazat, akkor van az, hogy nem tetszik nekik az, amit csinálunk velük. Ehhez aztán még jön az ideges viselkedés, nyüzsgés is. Remélem továbbra is minden jól alakul majd a varjatokkal :) Annak meg, hogy annyira kezes meg hízelgős, csak örülhettek. A "legplüssebb" madár is csak addig szelíd míg a gazdája, vagy annak a szűk családi köre foglalkozik vele. Idegen ember jelenlétében még a legkezesebb is úgy megvadul, hogy még olyat! Legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Ezért sem igaz az, hogy a szelíd madarak elvesztik a madárságukat.

Köszönöm a hozzászólást:-) 

Mi neveltük fel, tudom, hogy milyen mikor kommunikál a csőrével és játszik, de ez sajnos nem az volt. Erőszakkal semmit sem teszek vele, minden erőkifejtés nélkül hagyta, hogy össze csukjam a csőrét,szerintem tudta, hogy álépte a határt. Nem erőszakoskodtunk vele soha, és ő tényleg nagyon különleges madár, mert ő kéri, igényli a simogatást (szerencsére most már tőlem is). Korábban neveltünk egy szarkát is, elengedtük mikor felgyogyult, ő is hónapokat volt nálunk, de ő tényleg nem szerette ha hozzá értünk, ezt tiszteletben is tartottuk, sosem nyúztuk. Ez a kis majom viszont tényleg jön és addig van az ember keze alatt míg meg nem simogatjuk. Kicsi korában úgy aludt el, hogy a karunkon volt és simogattuk.. Szóval hidd el hogy nem kezelem kiskutyaként, de szokatlanul kezes és hízelgős, különösen a párommal tekintve, hogy mindketten öt választottuk páronkul:-) viszont most már velem is játszik, jön hozzám is, úgyhogy valószínűleg sikerült rendbe tenni a helyzetet. Nekünk is az a célunk, hogy ő a legjobban érezze magát nálunk :-)