Keresés

Részletes keresés

kutato Creative Commons License 2006-01-24 21:08:14 186
"A választók 1998 májusában nemet mondtak a szocialisták kormányára és gazdaságpolitikájára, és igent mondtak a polgári jövő programjára." :)) igy lesz:))
A hozzászólás:
speaker Creative Commons License 1998-10-03 04:00:00 19

Miképp halad
a polgári Magyarország programjának megvalósítása?

A kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megértéséhez vissza kell lépnünk az 1998-as májusi választásokhoz. 1998 májusában a magyar választópolgá-rok úgy döntöttek, hogy új fejezetet nyitnak Magyarország történetében, és ezért a változásra szavaztak. Ezért a megalakult polgári koalíció kormánya is változtatott, jelentősen változtatott az előző, MSZP-SZDSZ-kormány gazdaságpolitikáján, a polgárok akaratának megfelelően, hiszen egy ország működtetésében végül is a polgárok akarata a meghatározó: a legfontosabb tisztség mégiscsak az övék. Ennek az új fejezetnek a lényege, hogy a polgároknak mielőbb és minél teljesebb mértékben visszaadjuk a maguk rangját. E cél érdekében alkottuk meg a polgári Magyarország programját, és ezért hozták létre a választók a polgári koalíció kormányát voksaikkal.
A választók 1998 májusában nemet mondtak a szocialisták kormányára és gazdaságpolitikájára, és igent mondtak a polgári jövő programjára. Ez azt jelenti számunkra, hogy a polgárok élni, dolgozni akarnak, és előre szeretnének tekinteni. Valódi lehetőséget látok arra, hogy ismét a valódi, a mindannyiunk életét meghatározó kérdések váljanak fontossá: milyen jövőt akarunk a családunknak, a gyermekeinknek és a magunk számára. A kormány gazdasági elképzeléseinek alapja egy jelentős mértékű gazdasági növekedés. A következő évi elképzeléseink arra épülnek, hogy 1999-ben legalább ötszázalékos gazdasági növekedést teljesít majd a magyar gazdaság. Tudom, számos kétely hangzott el ezzel kapcsolatban, különös tekintettel az Oroszországban tapasztalható gazdasági válságra. Sokan tanácsolták azt, hogy a kormány mérsékelje a gazdasági növekedésre vonatkozó elképzeléseit. A kormány ennek azonban nem látja okát. Úgy gondoljuk, hogy az ötszázalékos gazdasági növekedés programja fenntartható, sőt reméljük, hogy belátható időn belül - az orosz válság rendeződésével párhuzamosan -, a későbbiekben a hétszázalékos gazdasági növekedés is elérhető lesz majd.
Azért tartjuk fenn a gazdasági növekedésre vonatkozó elképzeléseket, mert ez visz bennünket közelebb a kormányprogramban megfogalmazott legfontosabb célunkhoz: minden erőnkkel azon vagyunk, hogy munkát tudjunk adni az embereknek. Akkor tudunk munkát adni az embereknek, ha a magyar gazdaság jelentős növekedést ér el. Csak akkor tudjuk megkímélni a magyar polgárokat a munkanélküliséggel együtt járó anyagi, szellemi és lelki megpróbáltatásoktól, ha a magyar gazdaság jelentős növekedést ér el. A növekedés elősegítése érdekében a kormány úgy döntött, hogy alacsonyabb mértékben határozza meg az adóterheket és a járulékokat. Gondolom, az ellenzéki pártok is belátják: tarthatatlan, hogy Magyarországon az adók és a járulékok mértéke legmagasabbak között van. Ezért csökkentjük az adókat és a tb-járulékokat.
Bizonyára emlékeznek még arra, hogy a választási kampány időszakában erőteljes szakmai vita bontakozott ki arról, vajon lehetséges-e az általunk kitűzött cél elérése, hogy négy esztendő alatt mintegy felére csökkentsük a tb-járulékok mértékét. Mi akkor azt az álláspontot képviseltük, hogy ez nemcsak kívánatos, hanem lehetséges is. Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy a következő évre nézve ennek a vállalásnak mintegy negyedét teljesítjük, mert hat ponttal csökkentjük a járulékok mértékét. Meggyőződésünk, hogy reális mértékű adók esetén az emberek nem fogják méltánytalannak tartani az adóterheket. Úgy gondolkodunk, hogy több bevallott jövedelemhez vezet majd az, ha alacsonyabbak a terhek. Ha több bevallott jövedelem és szigorúbb behajtás valósul meg Magyarországon, akkor alacsonyabb kulcsok mellett is több bevétellel számolhatunk már középtávon. Ráadásul - elképzeléseink szerint - csökkenteni fogjuk az adózással együtt járó adminisztrációs terheket.
Belátom, hogy ilyen adópolitika csak abban az esetben lehetséges, ha az állam, a mindenkori kormány megbízik a polgáraiban. De bizonyára az olvasók is emlékeznek még a kormányprogram vitájára, ahol elmondhattam önöknek, hogy a polgári koalíció kormánya éppen erre a bizalomra kívánja építeni az elképzeléseit. Gazdaságpolitikai célkitűzéseink közül fontos még, hogy a polgárok ismerjék azt az elképzelést, amely jelentősen befolyásolja a nyugdíjak és a bérek vásárlóerejének megőrzését, vagyis a pénzromlásra vonatkozó elképzelést. Terveink szerint 1999-ben sikerül jelentős mértékben lassítani a pénzromlás ütemét, és éves átlagban a tizenegy százalékos szintet elérni, vagyis az infláció szintje - elképzeléseink és reményeink szerint - 1999-ben 11 százalék lesz. Mi több, egy decemberi számítás alapján abban bizakodunk, hogy 1999 decemberében az előző év decemberével összevetve már egy tízszázalékos, Magyar-országon hosszú-hosszú esztendők óta nem tapasztalt mértékben alacsony inflációt regisztrálhatunk majd, és így, ezzel az alacsony szinttel léphetünk át a következő évszázadba.
Hogyan alakul a családok anyagi helyezte? E tekintetben jó hírekkel szolgálhatok. Bizonyára emlékeznek még azokra a vitákra, amelyek során a kormány nevében bemutathattam elképzeléseinket, amelyek azt bizonyítják, hogy a polgári koalíció kormánya a családok és a gyermekek kormánya. Programunk középpontjában a gyermek és a család áll. 1998 májusában a polgároknak két Magyarország között kellett választaniuk: ha úgy tetszik, múlt és jövő között, szocialista és polgári út között. Bár a polgárok politikai pártokra szavaztak, valójában személyes döntést hoztak. Két életforma, két gondolkodásmód és két személyes értékrend között választottak. Lényegében arról döntöttek, hogyan alakuljon saját, gyermekeik és szeretteik jövője. Döntésük az volt, hogy nem az előző kormány pártjai által fémjelzett utat követik, hanem egy másik jövő felé fordulnak, és ez a jövő - a kormányprogram szerint is - a családok jövője. Erre épül a kormányprogram, amit a parlament elfogadott, és amelyet nekünk meg kell valósítanunk.
Lássuk, milyen döntéseket hoztunk eddig! Először is eltöröltük a tandíjat, és ezzel visszaengedtük az egyetemek, a főiskolák falai közé azokat, akiket az előző kormány kirekesztett onnan. Másodsorban mindenki számára elérhetővé tettük a családi pótlékot, ezzel is bizonyítva, hogy a gyermek nemcsak a szülők, hanem az állam számára is érték. Ezek után döntést hoztunk arról, hogy a gyes ismét mindenki számára elérhető legyen. Lépéseket tettünk a családi típusú adózás felé, 1999-ben pedig be fogjuk vezetni a gyermekek után járó adókedvezményt. Ezzel kapcsolatosan különböző hírek láttak napvilágot. Szeretném a valóságról tájékoztatni a polgárokat.
1999-ben egy gyermek után az adóból - nem az adóalapból, hanem az adóból - 20 400 forintot lehet majd leírni. Két gyermek után összesen 40 800 forintot lehet leírni. Három gyermek után pedig 82 800 forintot lehet majd leírni az adóból. Ha úgy tetszik, ennyivel gyarapodik a családok bevétele. Döntést hoztunk arról is, hogy az első lakásvásárlás illetékét a felére csökkentjük. Ezután arról döntöttünk, hogy a lakásépítők számára lehetővé tesszük, hogy 400 ezer forint értékig az áfát visszaigényelhessék. Tudom, az elmondott kormánydöntésekre adott ellenzéki reakciókból is kiolvasható, hogy ezeket a lépéseket sem a Magyar Szocialista Párt, sem a Szabad Demokraták Szövetsége nem támogatja, de ez nem ok arra, hogy ezeket ne tegyük meg.
Ha a családok vagyoni helyzetére vonatkozó elképzeléseinket egy nagyobb összefüggés keretében helyezzük el, akkor kibontakozik az a kép, hogy valójában két értékrend, két gazdaságpolitika, két társadalompolitika, két különböző gondolkodásmód áll itt egymással szemben. A polgári koalíció gondolkodása a családot állítja a középpontba, a másik, az előző kormánypártok gondolkodása nem. A miénk, a polgári koalíció politikája családbarát, az ellenzéké nem. A mi gondolkodásunkban a család a szülőt, a gyermekeket és a nagyszülőket jelenti. A polgárok úgy gondolják, ezért támogatták a választásokon a polgári koalíció pártjait, hogy a család minden, tehát minden tagja kapjon végre lehetőséget az emberhez méltó életre. Hogy a család minden tagja részesüljön támogatásban.
A polgári gondolkodásmód, a polgári koalíció pártjainak elképzelései megteremtik a család egységét, és nem engedik, hogy szembefordítsák egymással a családok tagjait. A másik, ha úgy tetszik, a szocialista gondolkodásmód szükségszerűen szembefordítja a családok tagjait egymással, mert nem családban, hanem csak rétegekben gondolkodik. A jövő évre vonatkozó javaslatokat, legalábbis amelyeket eddig megismerhettünk az ellenzék részéről, egybevetettem azzal a javaslatcsomaggal, amelyet mi dolgoztunk ki. Az eredmény a következő:
Ha kiszámoljuk, hogyan alakulna egy-egy családnak a sorsa abban az esetben, ha az ellenzék által javasolt utat, illetve a polgári koalíció kormánya által javasolt utat járnánk, akkor a következő eredményre jutunk. Az átlagos családban, ahol két átlagkeresetű szülő, két eltartott gyermek és egy nyugdíjas nagyszülő él, az ellenzék által javasolt gazdaságpolitika eredményeképpen havonta 136 134 forint kerülne be a család kasszájába. Az általunk javasolt gazdaságpolitika eredményeképpen egy hónapban ugyanennek a családnak a kasszájába 147 870 forint kerülne. Ez azt jelenti, hogy a mi gazdaságpolitikánk havonta 11 736, évente pedig 140 832 forinttal jelent többet minden egyes átlagos magyar családnak. Ha egy választás értékét csak és kizárólag anyagi szempontból mérlegelnénk - amit nem tartanék helyesnek, mert egy választás mindig több pusztán gazdasági megfontolásoknál, hiszen az ország jövőjéről szól, elkötelezettségről és felelősségről is beszél, kultúráról és értékekről is szól, de ha mindezt zárójelbe tennénk és a májusi választásnak csak a gazdasági következményeit mérlegelnénk -, akkor azt mondhatnám, hogy egy átlagos család évente 140 832 forintot nyer jövőre azért, mert nem az előző kormányra, hanem a polgári koalíció kormányára szavazott.
Ezek után engedjék meg, hogy a kormánykoalíció gazdaságpolitikájának azokat a következményeit vegyem sorba, amelyek egy-egy családtípust érintenek majd a következő esztendőkben. Előre is elnézést kérek, amiért ismét számokkal fogom untatni az olvasókat, de tekintettel arra, hogy a nyilvánosságban a kormány szándékaitól eltérő, semmifajta valós alappal nem rendelkező számok és találgatások látnak rendre napvilágot, egyetlen megoldás van, hogy megpróbálom a lehető legvilágosabban a számok nyelvén is elmondani, hogy egy-egy magyar család mivel számolhat a következő esztendőben. Nos, tehát három példát szeretnék elmondani.
Egy olyan család, amelyben két átlagkeresetű szülő van, akik két eltartott gyermekről és egy nyugdíjas nagyszülőről gondoskodnak, az 1998-as évhez mérve havonta 29 070 forinttal tudhatnak többet a kasszájukban, mint az idei esztendőben. E család esetében egy évben 348 ezer forinttal több folyik be a család költségvetésébe, mint az idei esztendőben. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen, az előbb ismertetett család havonta, amikor a költségvetést majd elkészíti, 147 870 forinttal számolhat. A második családtípus esetében úgy számoltunk, hogy két kereső van, átlagkeresettel, három gyermekről gondoskodnak, és egy nyugdíjas nagyszülő van. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen család költségvetésébe minden hónapban 156 ezer forint érkezik majd. Ha ezt összevetjük az idei esztendővel, akkor azt mondhatom, hogy havonta 23 170 forinttal több lesz a család költségvetése, ami egy évre kivetítve 278 040 forintot jelent.
A harmadik esetben, ha egy olyan családot nézünk 1999-ből, amelyben két kereső van, egy átlagkeresetű, egy pedig az átlagnak a kétszeresét kapja, két gyermeket tartanak el, és egy nagyszülő van a családban, ott azzal számolhatnak, hogy havonta 150 890 forint kerül a költségvetésükbe. Ha ezt összevetjük az idei, 1998-as esztendővel, akkor azt kell mondanom, hogy minden hónapban 32 090 forinttal, egy teljes évben pedig 385 ezer forinttal több lesz a családi költségvetésben, mint volt az ideiben. Összességében tehát helyesnek bizonyul az a meggyőződésünk, hogy ha arra az útra lépünk, amikor a család minden tagjának javítani fogjuk az életkörülményeit, helyes, ha támogatjuk a fiatalok tanulási lehetőségét; helyes, ha növeljük a munkahelyek számát; helyes, ha segítünk a gyermekvállalásban. A számok azt mutatják, hogy helyes, ha segítünk az otthonteremtésben, és természetesen helyes, ha gondoskodunk a nyugdíjasokról.
A kormányprogram hangsúlyosan foglalkozik a nyugdíjasok helyzetével. Azt a célt fogalmazza meg, hogy méltóságteljes időskort tudjunk teremteni nagyszüleink számára. Ez helyes cél, hiszen ők mindent megtettek - a sokszor nagyon nehéz, pillanatnyi politikai helyzettől függetlenül -, hogy az ország működőképes maradjon. Végezték a munkájukat, tették a dolgukat. Az a kormányprogram, amelyet a parlament jóváhagyott, azt mondja: a nyugdíjak vásárlóerejét a kormány megőrzi. A következő évre nézve ezt nem egyszerűen csak betartjuk, hanem a nyugdíjak vásárlóerejét növelni fogjuk. Tekintettel arra, hogy ezzel kapcsolatban is a valóságtól eltérő számadatok láttak napvilágot, ismételten elnézést kell kérnem, hogy számokat fogok mondani.
A kormány javaslata szerint az a nyugdíjas, aki 1998-ban 13 700 forintot kapott, 1999-ben 17 200 forintot kap majd, ami 25 százalékos emelést jelent. Az a nyugdíjas, aki 1998-ban 17 ezer forintot kapott, jövőre havonta 20 500 forintot kap, ez 20,6 százalékos emelés. Az a nyugdíjas, aki 1998-ban 21 ezer forintot kapott, 1999-ben nyugdíjként havonta 24 500 forintot vehet kézhez, ami 16,7 százalékos emelésnek felel meg. Az a nyugdíjas, aki 24 ezer forintot kapott nyugdíjként havonta 1998-ban, 1999-ben 27 500 forintot kap, ami 14,5 százalékos emelésnek felel meg. Aki pedig 1998-ban 35 ezer forintot kapott, jövőre 38 850 forintot kap majd, ami 11 százalékos emelésnek felel meg, tehát a nyugdíj megőrzi reálértékét. Sőt az a nyugdíjas, aki 60 ezer forintot kapott havonta, a következő esztendőben 66 600 forintot kap, ami szintén eléri a 11 százalékos emelés mértékét, vagyis a nyugdíj megőrzi vásárlóerejét.
Ezek után arról a kérdésről is szólnom kell, hogy van egy törvény, amely nem az itt ismertetett javaslatok szerinti nyugdíjemelést ír elő. Ezzel kapcsolatban a kormánynak a következő kérdéseket kell megválaszolnia. Az első kérdés: van-e a kormánynak joga megváltoztatni az előző kormány által alkotott törvényt? Van! Az felesleges törvény. A mostani kormánynak erre joga van, és a változtatáshoz szükséges többségnek is birtokában van. A második kérdés: indokolt-e, hogy a kormány az itt elmondott, minden korábbitól valóban eltérő módszer szerint emelje a nyugdíjakat? A válaszunk az, hogy igen, indokolt. Azért indokolt, mert a polgári koalíció pártjainak a teljes kormányprogramot kell betartaniuk. Nemcsak a nyugdíjemelésre vonatkozó kormányzati ígéretekkel kell szembesülnünk, hanem minden más ígérettel is - legyen szó fiatalokról, agrárgazdaságról vagy vidékfejlesztésről.
Ezért betartjuk a nyugdíjemelésre vonatkozó kormányzati programot, és betartjuk a család többi tagjának tett ígéretünket is. Indokolt tehát eltérnünk, mert a kormány - és erre áldásukat adták a választópolgárok döntésükkel - a választási kampány idején világosan meghirdette, hogy mi családban gondolkodunk. A nyugdíjasok is támogatják azt a gondolkodásmódot, amelynek kiindulópontja a család. A családnak minden tagja együtt emelkedik vagy együtt süllyed. Reményeink szerint a következő esztendőkben csak együtt emelkedik. Ha úgy tetszik, a család tagjai együtt sírnak és együtt nevetnek. A nyugodt polgári élet előfeltétele, hogy mindig az emberi lehetőségekhez mérten előre lássuk, mi vár ránk. A mi javaslatunk a családban élők mindegyike számára megoldást jelent, folyamatos és kiszámítható növekedésre számíthatnak a magyar családok.
A szocialisták azt javasolják, hogy a kormánypártok térjenek el a kormányprogramtól, forduljanak el a választási kampány során meghirdetett gazdaságpolitikájuktól, és felejtsék el a kormánypárti képviselők, hogy miért küldték ide őket a polgárok. Fájdalom, ezt nem tehetjük. Köt bennünket az a program, amelyet közösen alkottunk meg a polgárokkal. Köt bennünket az a szerződés, amelynek eredményeképpen megkaptuk a bizalmukat. De önmagában a javaslat is furcsa. Úgy tűnik, hogy az előző kormánypártok köreiben elharapózott egy téves szerepfelfogás. Úgy tűnik, mintha a polgári koalíció kormányán az MSZP választási ígéreteit kérnék számon. Szeretném azonban tájékoztatni az ellenzéki képviselőket, hogy a kormány a Fidesz-Magyar Polgári Pártból, a Független Kisgazdapártból és a Magyar Demokrata Fórumból áll. Következésképpen nekünk nem a szocialisták választási ígéreteinek kell eleget tennünk, hanem annak a választási ígéretnek, amelyet mi tettünk.
Nyilvánvaló, hogy mást ígért a választási kampány során a Fidesz, a kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum, és más ígért a Magyar Szocialista Párt. Miután ez a küzdelem eldőlt, úgy gondolom, az ellenzéknek az a feladata, hogy ellenőrizze, teljesül-e a kormányprogram. Ha a kormányprogram teljesítésében mulasztunk, akkor kérem őket, emlékeztessenek erre bennünket, figyelmeztessék a kormánypárti képviselőket. De értelmetlen dolog olyat számon kérni rajtunk, aminek teljesítésére a kormány nem vállalkozott, és aminek a végrehajtására a polgárok nem kérték fel.
Mégis, minden békességre való törekvés mellett, hallgatván az a szocialisták és a szabaddemokraták nyilatkozatait, felvetődik néhány kérdés. Hadd kérdezzük meg az ellenzéki pártokat: hol voltak, amikor 1994-ben félhavi nyugdíjemelést adtak a nyugdíjasoknak 30 százalékos pénzromlás mellett? Hol voltak akkor, amikor a Bokros-csomag a magyar családok többségét a tönk szélére sodorta? Hol voltak 1994 és 1998 között, amikor a nyugdíjak vásárlóértéke 13 százalékkal csökkent? Hol voltak, amikor engedték, hogy egyedül a Postabankban 110 milliárd forintnyi hiány keletkezzen? Talán megengedik a kormánypárti képviselőknek, hogy megkérdezzék: hol voltak a szocialisták és a szabaddemokraták akkor, amikor a mi figyelmeztetéseink ellenére felelőtlen, pazarló, család- és nyugdíjellenes négy évet irányítottak ebben az országban? Hol voltak akkor, amikor egy olyan, rosszul előkészített nyugdíjreformba vágtak bele, amelynek a következő esztendőben mintegy 80 milliárd forint lesz a hiánya? Ha az MSZP és az SZDSZ megengedi, segítek a válasz megadásában.
Az ellenzéki pártok képviselői akkor abban a kormányban ültek, amelynek az itt elmondott sajnálatos jelenségek köszönhetők. S ha így volt, és ők SZDSZ-estül, szocialista pártostul, szakszervezeti vezetőstül benne ültek abban a kormányban, nem érzik-e furcsának, hogy 90 nappal az új kormány megalakulása után éppen bennünket, azokat támadják, akik vissza akarják adni a nyugdíjasoknak, a fiataloknak és a családoknak azt, amit ők kiütöttek a kezükből? A vita nem arról szól, hogy menynyit szeretnénk emelni a béreken és a nyugdíjakon, hanem arról, hogy mennyit lehet. Szomorúan kell mondanom, az előző, MSZP-SZDSZ-kormány erejéből arra futotta, hogy a nyugdíjasoktól a pénzt elvegye, és helyette üres törvénnyel hitegesse őket. Mi nem üres törvényekkel hitegetjük a nyugdíjasokat, hanem valódi nyugdíjat, valódi pénzt, a vásárlóerőt megőrző összeget juttatunk számukra.
Orbán Viktor
(Az Országgyűlés szerdai vitanapján elhangzott beszéd szerkesztett változata)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!