Keresés

Na igen, nehéz dolog a politika. Előre ugorva az időben, egész meglepő dolgot olvastam a catalaunumi csatáról a Rubiconban, gyakorlatilag egy hun sem vett részt a csatában, Attila germán alattvalói és a Rómával szövetséges germán törzsek harcoltak egymással.

Valamelyik római topikon már szó esett arról, hogy a rómaiak a Barbaricumban alakították ki az első védelmi vonalukat. A határ mentén élő népecskék kliensekké váltak, akiknek a vezetői, vezérei római támogatással szilárdíthatták meg pozíciójukat honfitársaik közt, a rómaiaktól kapott javak, privilégiumok és presztízs lehetővé tette számukra, hogy hatalmukat kiterjesszék. Ez természetesen azt is jelentette, hogy alapvetően római érdekek mellett kellett tevékenykedniük, hisz az engedetlenséget a rómaiak több módon is gyorsan megtorolhatták, s a vezérek a rómaiaktól kapott javak nélkül nehezen tarthatták fönn kíséretüket, csatlósaikat.

A határ menti klienseket tehát kifinomult módon manipulálhatták és stimulálták az ottani fejlődést. Ugyanakkor viszont a római belpolitikai viharok hullámai sem kerülték el a befolyás alatt álló Barbaricumot. Ez az oka annak, hogy a szerződéses barbár csapatok a polgárháborúkba is bevonódtak. Az ilyen ingoványos politikai helyzetekben nem lehetett könnyű helyesen navigálni, és a klienseknek tekintettel kellett természetesen lenniük a barbaricumi politikai helyzetekre is. A Birodalom elleni támadások mögött tehát az is meghúzódhatott, hogy a kliens szorult helyzetbe került, és így igyekezett kiutat találni. Vagy egyszerűen a rómaiak hitszegő barbárnak nyilvánították őket, miként Ammianus a Procopius fölkelés során a vizigótokról írja. Azok ugyanis a császári családból való pártütő hívására jöttek a szerződéses kötelezettségüknek megfelelően a Birodalomba. A győztes Valens császárt azonban ez a kifogás nem indította meg, és ellenségként kezelte őket. :)