„A régebbi időkben (a jüecsi) erős volt és félvállról vette a hsziung-nukat. Mikor Mao-tun uralomra jutott, megtámadta és megdöntötte a jüecsit. A hsziung-nuk Lao-sang nevű san-jüje idejében azok megölték a jüecsi királyt és ivókupát készítettek a koponyájából. Eredetileg a jüecsi Tun-huang és a Csilien (hegység) között élt. Mikor a hsziung-nuk legyőzték őket, messzire vonultak, átkeltek Jüanon, megtámadták és alávetették Ta-hsziát nyugaton. Azután székhelyüket a Kuej-sujtól (Oxus folyó) északra hozták létre és az lett királyi udvaruk.” (Si-csi 123.)
.
Csang Csien diplomata javaslata a Han su följegyzésében
.
„Mikor a hsziung-nu közt éltem hallottam, hogy a vu-szun királyát Kun-mónak hívták. Kun-mo atyja Nan-tu-mi eredetileg a nagy jüecsikkel együtt a Csilien és Tun-huang közt élt. Kis ország volt. A nagy jüecsi megtámadta és megölte Nan-tu-mit és elvette területét. A nép a hsziung-nuhoz menekült. Kun-mo, a fiú újszülött volt. Pu-csiu hszi-hu (=jabgu), a védelmezője elfutott vele, és a fűbe tette le, hogy élelmet keressen neki. Mikor visszatért látta, hogy egy farkas szoptatja; ugyancsak egy varjú hússal a csőrében szálldos mellette. Szentnek gondolta és a hsziung-nuhoz vitte. A san-jü megszerette és fölnevelte őt. Mikor fölcseperedett a san-jü Kun-mónak adta atyja népét, és csapatok élére állította. Gyakorta kitüntette magát.
Abban az időben a hsziung-nu által levert jüecsi már nyugatra ment és megtámadta a szakák királyát (szaj vang). A szakák királya délre menekült és messze ment. A jüecsi megszállta az országát. Erőssé válva Kun-mo megkérte a san-jüt, hogy engedélyezze számára atyja megbosszulását. Így nyugatra ment és megtámadva legyőzte a nagy jüecsit. A nagy jüecsi újfent nyugat felé menekült. Ta-hszia földjére mentek. Kun-mo elfogta népük (egy részét) és ott tartotta őket. Serege valamivel erősebbé vált.
Úgy esett, hogy a san-jü meghalt. (Kun-mo) nem volt hajlandó többé a hsziung-nu udvarba menni és szolgálni. A hsziung-nu csapatokat küldött ellene, de nem arattak győzelmet. Még inkább szentnek vélték és elkerülték őt.
Most tehát újabban a Han súlyosan szorongatja a san-jüt és Kun-mo területe üres. A barbárok vágyakoznak régi területük után. Ugyancsak sóvárogják Han javait. Ha kihasználjuk ezt a lehetőséget és gazdagon megvesztegetjük a vu-szunt, meghívva őket ezzel, hogy keletre jöjjenek régi területükre (megígérve, hogy) a Han hercegnőt fog küldeni (Kun-mo) feleségéül, akkor valószínűleg beleegyeznek. Ez lemetszi a hsziung-nu jobbját. Ha szövetséget kötünk a vu-szunnal, a Ta Hszia körüli népek nyugaton meghívhatókká válnak, hogy eljöjjenek és külső alattvalóink legyenek.” (Han su pu-csu 61.)
| 
