|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
nosztalgika02
 2016-01-13 20:07:20
|
456
|
Nekem egy malamutom volt egy évig (aztán sajnos elpusztult, elütötték), nagyon zavaró volt a vadászszenvedélye (és sokba is került, meg volt haragszomrád a szomszéddal, a végén meg a halálát okozta). Viszont volt egy elmondhatatlan varázsa azoknak a ferde borostyánszemeknek, na meg amikor vonyítani kezdett az udvaron, a ször is felállt a karomon, az a dal a messzi Észak dala volt..... Éppen azt fontolgattam, hogy veszek egy gyakorlókocsit, mikor elütötték szegényt, ha az nem történik, ki tudja, hogy alakult volna, hol lennék ma én :) |
|
Előzmény:
 |
|
anblock_italia
2016-01-13 18:23:43
|
455
|
Kiszállni meg már nem nagyon lehet, ha valaki rákap arra az életformára. De miért is kellene, ha valaki belekezd. Főleg ha képes megtalálni az összhangot a kutyákkal.
Azért tudjuk, nem könnyű természetűek, nagyon sokat kell tenni azért, hogy ne okozzanak galibát. Mondjuk elköltözni a világ végére :-) Most lepergett bennem sok minden a múltból, mi csak úgymond "házikedvencnek" tartottuk őket (anya és lánya), de nem volt könnyű!Ám annyira, de annyira lehetett őket szeretni. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|
Az én egykori gyönyörűségeim. Akkoriban néha még hó is volt, nagyon tetszett nekik!