Hát ez az :))))
Az a vicc, hogy a szövegben foglaltak tényleg megtörténnek, nem is ritkán. Az egyik szánhúzóversenyen beszélgettem egy musherrel, aki elmondta, hogy pár éve még nagyváros emeletes házában, civilizált lakásban élt, civil munkája volt. Aztán vett egy huskyt, mert többet akart mozogni, gondolta, majd a huskyval fog. Mondjuk bejött a számítása, mert most, pár évvel késöbb, félprofi musher, félig abból él, hogy a fogatával télen-nyáron gyerek- (és felnött-...)fogatoztatást vállal, meg tenyészt, meg versenyez. (Másik fele a régi munkája, amit most remote végez.) Lakni meg Világvége-Alsón lakik, egy faluvégi házban, mert csak így nem dilizik be senki a vonyításkoncerttöl, na meg erre volt píze. Azt mondja, nem cserélne senkivel :) Másnap ugyanezt a sztorit hallgattam makkba´, de egy háromgyerekes házaspártól. Ök a gyerekeiket is bevonták a mániájukba, voltak már Kanadában is (nem saját fogattal, hanem ismerös mushernél), ott többnapos túrát tettek Északon, az akkor 13 éves nagyfiú megtanult sátrat állítani, a Középsö etette a kutyákat, a Kicsi meg csak csetlett-botlott, de imádta :)
Ez szerintem egy nagyon mágikus létforma, nagyon atavisztikus, nagyon nyers, nagyon romantikus. Aki nem tud neki ellenállni, azt beszippantja. |
