Valaki kifogásolta, hogy Han be tud ugrani a Flakonnal a pajzs mögé, és még csak nem is a számítógép fékez, hanem ő kézzel, és egyezred vagy egyszázezred mp eltérés bőven elég lenne ahhoz, hogy odakenődjön a Starkillerhez. Múlt éjjel cumisüveg-osztagosként volt időm ezen töprengeni... Szóval a számítógép és az ember szerepe az SW-ben nincs élesen szétválasztva (szerencsére, mert azok a sci-fik, amik nagyon belemennek az ilyesmibe, rövid idő alatt elavulnak). A remekül megírt EP4 könyvben a Tatooine-ról szökés közben nem léphetnek be a hipertérbe, amíg a komputer ki nem számolja az útvonalat, Solo mondja is, hogy (imádom a nyelvezetet) "Beleszállnánk egy csillagba, vagy hasonlóan barátságos űrtárgyba".
Mindemellett indulásnál és fékezésnél is ő rántja meg a kart. Az indulásnál még mondhatni, hogy tökmindegy, mennyit szálldos a fénysebességhez képest 0 tempóval, utána már úgyis a komputer vezet, az érkezésnél viszont a komputernek KELL fékeznie, mivel mind az Alderaan helyére, mind a Halálcsillag 2-höz érkezésnél pont a bolygó elé érkeznek. Előbbi esetben a könyv szerint "pontosan egy bolygóátmérőnyire kellene lennünk tőle", utóbbi esetben a Halálcsillag nagyjából ennek megfelelő távolságban látszik, vagyis pár ezer kilométerre érkeznek. Szóval legalább százkilométeres pontossággal kell megállni, és ha csak rongyos fénysebességgel mennének (aminél nyilván sokkal többel, mert sok-sok fényévet tesznek meg órák alatt), kézzel ez akkor is képtelenség.
Továbbá az EP3-ban OB1 és Anakin az űrcsata szélére ugranak, az EP2-ben pedig OB1 lényegében néhány méteres pontossággal érkezik a jeladót követve a Slave 1 után. A Jedi-ben az egész flotta ugrik és egymáshoz képest ugyanott érkeznek meg. Vagyis a hiperűrugrás nagyon, nagyon pontos, ami csak úgy lehetséges, hogy a számítógép dobja ki őket. Hogy akkor miért rángatja Solo a kart, nem tudni, talán ezzel engedélyezi a számítógépnek, hogy mehet a menet, és azért ilyen böszme a megoldás, hogy még véletlenül se tenyereljen rá (kb. mint a rakétaindítás, amihez két, egymástól három méterre levő kapcsolót kell egyszerre elfordítani - nyilván azt is lehetne egyszerűbben, de direkt ilyen nehézkes).
De akkor mitől ekkora truváj beugrani a pajzs mögé? Talán azért, mert ahogy az útvonal-tervezésnél láttuk, a hipertér ugyan elkülönül a valós tértől, de valamilyen viszonyban mégis vannak, hiszen bele lehet száguldani egy csillagba. Mivel korábban azt is megemlítik, hogy a bolygó gravitációs teréből sem lehet ugrani (ez a sci-fikben általában így van), továbbá az EU-ban vannak Interdictorok, amik a gravitáció-generátorral egyrészt meggátolják, hogy a többi hajó ugorjon, másrészt képesek "kirántani" a hajókat a hipertérből, így a nagy gravitáció befolyásolja a hiperteret, vagyis a hipertérben utazást. Én azt mondanám, hogy a bolygó fölött pár kilométerrel ez a hatás már elég nagy, és eléggé megzavarja a komputert, például teljesen bizonytalan, hogy a felszín fölött öt vagy ötven kilométerrel, milyen irányban és milyen tempóban találja magát a pilóta, ráadásul úgy kell stabilizálnia a hajót, hogy ne vegyék észre és ne támadja meg ötszáz TIE vadász. Ezt csak az vállalja be, aki teljesen megbízik a saját és a hajója képességeiben, és emellett van annyira őrült, hogy ne törődjön a nem befolyásolható körülményekkel. Röviden, Solo. |
