Úgy látszik, mindenki jó Star Wars-filmet csinált volna, kivéve ezt a hülye Abramset:
Milyen lett volna egy SW-film James Cameronnal?
Minden kék színű, Rey egy gyermekét veszett anyatigris, akinek még a könnyei is CGI-ből vannak (természetesen 4D-s formátumban). A filmet egy lehetetlen kameraállásból fényképezett hatvanperces csatajelenet zárja, a stáblista legördülése alatt pedig Josephine Kekson My heart in the wild screen című fülbemászó slágere szól.
Quentin Tarantinóval?
A film minimum 180 perces. A játékidő felében Han Solo és utastársai pofáznak a Falcon fedélzetén. Kiderült volna, hogy a Bespinen szar hamburgert adnak, Palpatine szeretett rock and rollt hallgatni, Chewbaccának pedig hetven gyereke van. Azt is megtudtuk volna, hogy a rohamosztagosok páncélját félretervezték, mert nem tudnak pisilni. Poe Dameront tökön lövik. Snoke szerepét Christoph Waltz alakítja, Unkar Plattét pedig Michael Madsen.
Christopher Nolannel?
Minimum 190 perces film, hosszú drámai monológokkal. Szerepel benne Szőr Májkül Kén is, aki részletesen elmagyarázza a Starkiller bázis működési elvét (ez kb. húszpercnyi filmidőt tesz ki). Hans Zimmer megdönti az egységnyi filmidőre eső orgonaszólamok rekordját. A film vége talányos, mert egy váratlan vágás azt sejteti, hogy Luke csak egy hologram, ugyanakkor egy, a mellette lévő sziklára helyezett Rubik-kocka azt sejteti, hogy talán mégsem így van, és csak a szemünk káprázik.
Clint Eastwooddal?
Nagyon sok amerikai zászlót látunk és még több véres hullát. Leia hercegnőnek van egy műanyag bébije, Han Solo pedig sokat sétál. Mivel Rey fajgyűlölő, ezért feszültté válik a viszonya Finn-nel, ez azonban elmúlik, mert Kylo Ren még fajgyűlölőbb. Az Ellenállás és az Első Rend közötti harc polgárháborús jellegű. Az a jelenet, amelyben Kylo Ren Poe-t kínozza, huszonöt percig tart, és erősen spagetti westernes beállítással van fényképezve. |
