A zsinegdíszesekre vagy más néven csatabárdosokra visszatérve:
ezt a kultúrát a speciális formájú, szépen csiszolt kőbaltái után a német és főleg a skandináv régészek hajóbaltás kultúrának is nevezik.
A hajó vagy csónak alakú kőbalták a régészek véleménye szerint nem valódi fegyverek vagy használati eszközök voltak, hanem egyfajta korabeli rangjelzők, státuszszimbólumok, valószínűleg a szabad jogállású felnőtt férfiak rangjelzői.
A hajóbaltás kultúra a leletek szerint a Baltikum délkeleti, keleti medencéjében alakult ki, onnan nyomultak be a mai Észak-Németország és Dél-Skandinávia területére.
Ez a népesség főként félnomád állattartó volt, főleg szarvasmarhát és juhot tartottak, de már ismerték a háziasított lovat is.
Lovaglásra utaló nyomokat ebben a kultúrában még nem igazán találtak a régészek, valószínű tehát hogy a lovakat főként málhás-, esetleg igásállatként használták teherhordásra és kordék vontatására.
Nem voltak tehát a klasszikus értelemben vett lovasnép.
Ismerték a földművelést is, főként búzát és árpát termesztettek, de az állattenyésztés jelentősége nagyobb volt.
Az emberiség története c. kötet foglalkozik a hajóbaltás sírokba temetkezett emberek antropológiai jellegeivel is, jóllehet a mai Nyugat-Európában nem PC ilyesmivel foglalkozni.
Korábbi antropológiai kutatások szerint a hajóbaltások többnyire dolicocephal (hosszúkás koponyaformájú), magas, atlétikus, jó megjelenésű emberek voltak. Antropológiai jelegeik sok tekintetben hasonlítanak a későbbi korok skandináv népességének jellegeihez.
Ez a népcsoport délről, a Jütland-félszigeten és a dán szigetvilágon át benyomult Dél-Svédországba, majd megjelentek az Oslofjord környékén, illetve onnan tovább észak felé további dél-norvégiai fjordok mentén.
A Skandináv-félszigeten élő kevés földművelő törzsre rátelepültek ezek a szarvasmarhatartó törzsek, a félsziget halászó-vadászó-gyűjtögető őslakossága - feltételezhetően a számi népek elődei - pedig kitértek az új jövevények elől és a félsziget belsejébe, ill észak felé húzódtak vissza.
Skandináv régészek és őstörténészek egy részének véleménye szerint a hajóbaltások beáramlása volt az utolsó jelentős bevándorlási hullám Skandinávia történetében, ill. a hajóbaltások és a későbbi korok skandináv népessége között egyfajta kontinuitás mutatható ki.
Tehát kvázi a hajóbaltások tekinthetők a mai északi germán népek távol, de egyenesági elődeinek. | 
