Keresés

Nekem meg za tetszett a legjobban, hogy kicsit belenéztünk a csillagromboló meg a rohamosztagosok életébe. Szerintem ez pont hiányzik sokunknak. Csak persze ha kicsit jobban megismerjük őket, akkor már nehéz nettó gonosznak lehozni a másik oldalt és akkor már lehetne lelkiismeretfurdalás a sok legyilkolt halálcsillagos vízvezetékszerelő miatt.

  Bevallom, nekem Luke-nál ez sosem jutott eszembe, de ahogy írtam, azért itt nagyságrendi különbséget látok. 

A lényeg, h Luke így is rengeteg ártatlan embert végzet ki, köztük számos gyerekkori barátját.

Vajon érezte valaki ekkor, hogy "zavar támadt az erőben"?

A Finn gondolataid viszont teljesen jók és nekem is eszembe jutottak a moziban.

Jobb lett volna ezt az egész Finn szálat ejteni, valóban.

  Luke csak akart jelentkezni, és a Birodalom valódi természete csak később derült ki számára, volt ott azért egy Alderaan felrobbantása is, ami azért azt bizonyította, hogy a Halálcsillagot mindenképpen el kell pusztítani.

  Finn viszont gyerekkorától együtt nőtt fel a többi rohamosztagossal. Nekem egyenesen gyomorforgató, hogy rövid időn belül már a volt bajtársait (barátait?) öldösi és ujjong a halálukon. Kicsit fura egyébként, hogy a film egyszerre humanizálja a rohamosztagosokat Finnen keresztül, de rögtön utána dehumanizálja őket és elvárja, hogy vállrándítással kezeljük a halálukat, amikor kiderült, hogy agymosott, szerencsétlen áldozatok.