Keresés

Várnánk, várnánk, de milyen legyen az a fejlődés?

Kasdan fénykora a nyolcvanas évekre esett és akkor írta meg a szuperebbnél szuperebb kultuszfilmeknek a sztoriját. Azóta mi fejlődött? Manapság az a divat, hogy a forgatókönyvírók vagy háromórás, fárasztóan hömpölygő műanyag sékszpírkedést produkálnak vagy olyan gagyi szintre mennek le, mintha csupa szellemileg visszamaradott, nyolcéves hülye gyerek ülne a mozitermekben.

Lawrence Kasdan azért szerethető, mert tud jó karaktereket alkotni, szellemes párbeszédeket írni, képes magas fordulatszámon pörgetni a történetet, nincsenek benne üresjáratok és fölösleges kitérők, a finálé pedig tényleg odab*sz, de nagyon. Cserébe még azt is elnézzük neki (bocs, hogy többes számban írok), hogy olyan blőd hülyeségeket képes beleszőni a cselekménybe, hogy ha komolyan elkezdjük elemezni, akkor égnek állt tőle a hajunk szála.

Egyébként nem tudom, ki hogy van vele, de a 2015-ös blockbusterek közül egyértelműen a Mission: Impossible 5 rendelkezett a legjobb forgatókönyvvel. Ez volt az a film, amelyik tényleg egyszerre tudott szórakoztatni és közben némi agytornára kényszeríteni, és komolyan úgy gondolta, hogy néha értelmes felnőtt emberek is be szoktak ülni mozizni. Talán az egyetlen hibája Jeremy Renner karakterének megalázása volt, de szerintem ez szándékosan alakult így, mert Tom Cruise így akarta.

Az elrettentő példa a Spectre. Így elkúrni a végén egy szuper jó alaptörténetet és ennyi remek karaktert.

A tündérmesék ezer éve működnek. 

Fejlődött a látvány, a hang, a díszlet. Változik a tér, az idő, de a MESE vázát, a csodás fordulatokat stb nem kell megváltoztatni. Te közelíted meg rosszul a zsánert, hogyha ezt várod!

  Az egyébként nem számít, hogy közben eltelt 30 év és esetleg elvárnánk némi fejlődést?

Érdekes tapasztalatokat lehet leszűrni, ha valaki Az ébredő Erő ismeretében nézi újra Az elveszett Frigyláda fosztogatóit. Kathleen Kennedy és Lawrence Kasdan személye is összekapcsolja a két filmet. A Frigyláda színvonaláról nem lehet vita, mert hivatalosan is minden idők legjobb kalandfilmjeként van elkönyvelve, és pedig jogosan, mert a kb. 15. megnézés során sem untam.

Nos, a lényeg, hogy mindkét film scriptjét Lawrence Kasdan írta. Meglepőnek tűnik, de legalább annyi momentum került át a Frigyládából az ep7-be, mint a régi SW-filmekből. Dietrich ezredes például egy az egyben Hux karaktere, csak kicsit idősebb kiadásban. Maz Kanata gyakorlatilag egyenlő Sallah és Imam karaktereivel. Hasonló a két film gyors tempója és a humora is. De ami a legszembetűnőbb, hogy mindkettő tele van blőd marhaságnak tűnő dolgokkal, vagyis ha valaki beleköt a Frigyláda forgatókönyvébe, akkor legalább annyi képtelenséget, földrajzi és fizikai ökörséget talál, mint az ep7-nél. Az Első Rend például egy az egyben ugyanaz az operettnáci gyülekezet, mint amit az Indiana Jones-filmekből ismerünk, félelmetesebbnél félelmetesebb bénázásokkal. A Frigyláda német objektumainak ismeretében nem is annyira kupleráj a Starkiller bázis biztonsági rendszere.

A lényeg: mivel nekem a Frigyláda az egyik kedvenc filmem, ezért innentől kezdve nehezebb dolgom van akkor, ha bele akarok kötni az ep7 cselekményébe, mert amit az egyik filmben hülyeségnek tartok, azt a másikban is annak kell minősítenem.