Anonymus kora bulvárszerzője is volt egyben, nagy nyelvmester, aki persze mit sem zavartatta magát a történeti és a költött események vegyítésétől. Kedvére fabrikált személyeket és eseményeket helynevekből, toldott hozzá ezt-azt az általa olvasottakhoz, és persze mindenekelőtt megrendelőinek igényeit igyekezett minél jobban kidomborítani, főleg a 9-10. század fordulójának eseményeit illetően.
---------------
Ez az állítás vagy igaz vagy nem.
Én mindenesetre kétségbe vonom
"Anonymus gestája a létező legrészletesebb beszámoló az Árpádi honfoglalás tizenegy évéről, a Kárpátokon történő úgynevezett második bejöveteltől (secundus ingressus) Árpád haláláig 907-ben, illetve utódainak cselekedeteiig Taksony és Géza fejedelmek idején, egészen a Magyar Királyság alapításáig (997 táján: cap. 57, de constitutione regní). Leír a gesta számos kisebb-nagyobb csatát a helyi hatalmasságok (főleg bolgárok és morva-szlávok) erői ellen. Ezeknek a harcoknak a nagy részét a hivatalos magyar történettudomány legendáknak és meséknek véli, nem pedig megtörtént valóságról szóló, esetleg kiszínezett beszámolóknak. Mintha a 300 ezer négyzetkilométernyi területű Kárpát-medence kardcsapás nélkül került volna az Árpádi magyarok kezére. Anonymus ráadásul olyan, akár objektívnek is felfogható adatokat is megőrzött (Kézai Simon vagy a krónikák százezres nagyságú háborús halottaival szemben), mint a Ménmarót elleni csaták emberveszteségei: „Az ellenfél különböző népekből összeverődött hada is harcba indult Ősbő és vitézei ellen. A székelyek és a magyarok sokukat nyíllövéssel leterítették, Ősbő és Vélek hajítógépeikkel százhuszonöt katonát öltek meg. ... Ősbő és vitézei közül húsz magyar és tizenöt székely esett el. (Anonymus. cap. 51.)
Fogalmam sincs, miért lenne ez az állítás ab ovo túlzott, történetietlen, hihetetlen, amolyan 'anonymusi'? Egy országrész sorsát eldöntő várostromban sok lenne 35 halott ostromló? Látta már a történészek közül valaki, mekkora Bihar vára, és milyen meredekek még ma is a falai?"
A munka más fontos részei arról szólnak, hogy Árpád fejedelem az elfoglalt földterületek jelentős részét a harcokban kitűnt embereinek adományozta. Nagy birtokok adományozása a korai középkorban (például a Karoling uralkodók idejében) mindennapi esemény volt katonai-birodalmi hódítások következményeként (általában évtizedes késésekkel). Előfordult, hogy Árpád még a legyőzött ellenfeleket is földadományozásokban részesítette: például a Nyitra környékéről elhurcoltakat, akik áttelepültek, és hűségesküt tettek (Anon. cap. 37: Dux Árpád donavit infidelium terras in diversis locis). Ami pedig Árpád vezéreit illeti: Tétény hírnevet és földet akart szerezni magának. Tuhutum volebat per se nőmén sibi ét terram aquirere (Anon. cap. 25).
A jelentősebb győzelmeket (hódításokat) Árpád és vezérei nagy lakomákkal és ivászatokkal ünnepelték meg (gaudium magnum, maxima leticia): a Tárcái hegyén például (a Tokaji borvidék kellős közepén!) magnum aldamas fecerunt = nagy áldomást csaptak (Anon. cap. 16), gaudio magnó valde ét more paganismo fecerunt aldumas, fecit magnum convivium ét gaudium.
Makkay, Az avar Attila Anonymusnál Kézai Simonnál és a Krónikákban 9. oldal.
Szóval egyetértek Makkay Jánossal és természetesen Hölblinggel Tamással az Anonymus témában.
Sáfár István
| 
