Keresés

Beraktál két képet, ami közé, vagy mellé be lehetne tenni a harmadikat, ami valamennyire áthidalja a dilemmát. 

Annak a megoldása mégiscsak a megfelelő csúszkák tologatása. Hátha nem mindenki ismeri annyira fotósopot, mint te. 

Mielőtt ez lenne a téma, az összes program ugyanúgy működik.

Én itt kifejezetten a látvány szempontjából próbáltam érzékeltetni egy dilemmát.

Természetesen tudom milyen csuszkát mikor hova kell húznom, és minek mi a hatása, és teszem is napjában jópárszor, de most nem ennek a bemutatása volt a cél.

Nagy kontrasztú helyzeteknél próbáltam érzékeltetni, hogy sokszor félre vihet a csúszkák mechanikus húzogatása, illetve a fénymérés, se egyszerű ilyen témáknál. Ilyen helyzeteket a szenzor másképp lát mint mi a szem,-  nagyon gyenge, vagy nagyon erős fényben való lassú alkalmazkodása miatt.

De ez tényleg egy külön fejezet.

Nem szeretnék ilyen level gombok húzogatása, meg görbék tologatása felé elmenni.

Lassan a farkába harap a kígyó. 

A látvány.

A látvány azt jelenti, amit a szemeddel nézel, az agyaddal látsz.  A fényérzékeny anyagok nem így működnek. A szem folyamatosan pásztáz, az agy pedig állandóan átértékel. Átértékeli a színeket, és a világossági értékeket. 

Fotózáskor a megjelenítőfelület, fotópapír, nyomtatópapír, monitor, vetítő korlátozott képességéhez kell rendelni a képet. Ha a valós viszonyokhoz legközelebb álló képet szeretnénk mutatni, akkor fel kell mérni a téma kontrasztját, és azt a kontrasztviszonyt kell a megjelenítő felületen beállítani. 

Ha nem az a cél, akkor meg minden mindegy. Onnantól kezdve ízlés kérdése mi mennyire sötét vagy világos.

Ki milyen fotót szeretne készíteni? Az adott látványt akarjuk tárgyilagosan lefényképezni, vagy az adott látvány inspirálta szubjektív képet szeretnénk készíteni. Mekkora nem mindegy. Tehát, mielőtt kimondanánk a frankót, azt kéne meghatározni milyen aspektusból vizsgáljuk a kérdést.