Keresés

Én itt kifejezetten a látvány szempontjából próbáltam érzékeltetni egy dilemmát.

Természetesen tudom milyen csuszkát mikor hova kell húznom, és minek mi a hatása, és teszem is napjában jópárszor, de most nem ennek a bemutatása volt a cél.

Nagy kontrasztú helyzeteknél próbáltam érzékeltetni, hogy sokszor félre vihet a csúszkák mechanikus húzogatása, illetve a fénymérés, se egyszerű ilyen témáknál. Ilyen helyzeteket a szenzor másképp lát mint mi a szem,-  nagyon gyenge, vagy nagyon erős fényben való lassú alkalmazkodása miatt.

De ez tényleg egy külön fejezet.

Nem szeretnék ilyen level gombok húzogatása, meg görbék tologatása felé elmenni.

Lassan a farkába harap a kígyó. 

A látvány.

A látvány azt jelenti, amit a szemeddel nézel, az agyaddal látsz.  A fényérzékeny anyagok nem így működnek. A szem folyamatosan pásztáz, az agy pedig állandóan átértékel. Átértékeli a színeket, és a világossági értékeket. 

Fotózáskor a megjelenítőfelület, fotópapír, nyomtatópapír, monitor, vetítő korlátozott képességéhez kell rendelni a képet. Ha a valós viszonyokhoz legközelebb álló képet szeretnénk mutatni, akkor fel kell mérni a téma kontrasztját, és azt a kontrasztviszonyt kell a megjelenítő felületen beállítani. 

Ha nem az a cél, akkor meg minden mindegy. Onnantól kezdve ízlés kérdése mi mennyire sötét vagy világos.

Ki milyen fotót szeretne készíteni? Az adott látványt akarjuk tárgyilagosan lefényképezni, vagy az adott látvány inspirálta szubjektív képet szeretnénk készíteni. Mekkora nem mindegy. Tehát, mielőtt kimondanánk a frankót, azt kéne meghatározni milyen aspektusból vizsgáljuk a kérdést. 

A témába vágóan feltennék egy kis eszmefuttatást a helyes expóról, a valóságról, az érzékelők átfogásának minden áron való kihasználásáról.

Ezeket a képeket most készítettem a mobilomról. Azért van a képernyő mellett, hogy minél jobban be tudjam állítani képeket ahhoz amit valóban látok. 

Az 1 kép az amit valójában láttam. Sötétben ellenfényben alig  látszik valami a telefonból. Ez a valóságos kép amit látok. Részletek alig vannak. Szemmel  tudom kivenni.

A 2. képen szépen látszanak a telefon részletei, csak a tényleges látványhoz semmi köze nincs.

Az 1 kép a közfelfogás szerint nagyon alulexponált, 2. jó mert szépen látszanak a részletek.

Még két kép a kidolgozás dilemmájára:

Az első kép megpróbálja kitolni a kép árnyalat terjedelmét, hogy a sötét részekből is mindent láthatóvá tegyen a képen ami a érzékelőn rajta van. Ettől fakó kontraszttalan lesz a kép. Olyan részetek is megjelennek amit a néző az előadást nézve nem is érzékelt. A 2. kép ami a valóságot visszaadja, bár a sötétben a részletek elvesznek.