Keresés

Ezek szerint akkor egy hideg periódus lehetett, hidegebb mint most, ez magyarázza az akkor pusztító járványokat is.

Ammianus Marcellinus (19, 11) Constantius császár és a sarmata limigansok esete kapcsán is említi a befagyott Dunán való könnyed átkelést.

[11] A császár tehát mielőbb el akarván hárítani a közelgő veszélyt, gondos előkészületek után, mint említettem, útnak indult, és Valeriába érkezett, amely valamikor Pannoniához tartozott, de Valeriának, Diocletianus lányának tiszteletére különválasztották és róla nevezték el. Seregével az Ister folyó mentén bőrsátrakban ütött tábort, és onnan kémlelte a barbárokat, akik az ő megérkezése előtt barátságot színleltek ugyan, de titokban zsákmányszerzés szándékával Pannoniába készültek betörni még a zord tél idején, amíg a tavasz melegétől nem olvad el a hó, s a folyón mindenütt gyalogszerrel át lehet kelni, a mieink pedig a fagyos-zúzmarás terepen nehezen viselik a szabadban való tartózkodást.
A császár hamarosan két tribunust küldött egy-egy tolmáccsal a limigansokhoz, hogy tapogatózó kérdésekkel földerítse, miért hagyták ott a békekötés és a szövetség fejében saját kérésükre kijelölt lakóhelyüket, miért kóborolnak szerteszét, s nyugtalanítják a tilalom ellenére a határvidéket. Ezek félelmükben összevissza hazudoztak, hamis és alaptalan okokat hoztak föl mentségül, kérve kérték a császárt, bocsásson meg nekik, vessen véget az ellenségeskedésnek, engedje meg, hogy a folyón átkelve színe elé járuljanak, elmondhassák gondjukat-bajukat; készek a Római Birodalom területén a császár akarata szerint bármilyen távoli földeket elfogadni, hogy ott állandó békét élvezve a Nyugalmat istenként tiszteljék, s az adófizetők terhét és nevét magukra vegyék.

Maszúdí: "A Kazár folyót a Nīṭas öblével összekötő víz néha befagy, s ilyenkor a ġuzzok lovaikkal együtt átkelnek rajta, mert noha a víz hatalmas, annyira megszilárdul, hogy nem szakad be alattuk; az átkelés után a kazárok felé veszik útjukat. Olykor maga a kazár király vonul ki ellenük, ha az odarendelt emberei nem elég erősek ahhoz, hogy aġuzzokat visszavessék, a jégen való átkelésben megakadályozzák, és a birodalmat megvédjék. Nyáron persze a törököknek nem áll módjukban átkelni rajta."

Theorista most idézte Agathiaszt (5, 11) egy másik topikban: "Miként szokásos, tél közeledtével a folyó tekintélyes mélységig befagyott, s a jég már kellően szilárd volt, hogy lóháton át lehessen kelni. Erreföl Zabergán, a kotrigurok vezére átvágtatott a fagyott vízen egy nagy lovas haderővel, nehézség nélkül kelve át a rómaiak területére. Úgy találva, hogy a terület elhagyatott, és senki nem száll szembe vele, áthaladt Moesián és Scythián, és megtámadta Trákiát. Ezen a ponton kettéosztotta seregét, egyik részét Görögországba küldte, hogy dúlják föl és rabolják ki az ottani védtelen helyeket, míg a másik csapattestet a trákiai Kherszonészoszhoz küldte."

A Volgán és a Dunán is át lehetett kelni ezek szerint lóháton télvíz idején, Netuddkivogymuk bármennyire is nem hiszi el.