|
|
 |
Roybi1955
2015-12-19 20:44:51
|
339
|
Én szintén elestem ma. A "forgatókönyv" némiképp emlékeztet a 15 nappal ezelőtt, szintén sötétedés utáni esésemre. A döntő különbség, hogy a korábbi eset rossz minőségű járdán történt, ma viszont díszburkolaton. És még egy különbség volt. Ma fölös kockázatot vállaltam, amikor rosszul megvilágított helyen haladtam, s nem lett volna semmi gond, ha üzemben lett volna a fejlámpám. Nem terveztem ezt a kitérőt, csupán lusta voltam leszállni, amikor a gyalogosok "csatárláncban" jöttek a járdán. Begurultam a forgalom nélküli, jó minőségű, széles kövezetre, melyen azonban egy kissé meredek, rámpa-szerű megoldással áthidalt szintkülönbséget létesítettek az építők. Jármű-szemszögből nézve, ismeretlen volt ez a terep, s bár nem haladtam gyorsan, a "semmiből" felbukkanó akadályt csak az egyensúly-vesztésből vettem észre. Nem sikerült talpon maradni. Most a jobb oldalamon landoltam. Az emlékeztetőt a jobb könyököm csúcsán jelentkező fájdalom szolgáltatja, s a jobb lábfejem is meghúzódott és diffúz sajgásokat produkál. Ettől az epizódtól eltekintve, kellemes gurulásom és manővereim voltak Debrecen szívében, az adventi, vásáros forgatagban. Sikeresen kerülgetem a gyalogosokat, egész jól közlekedek "lépésben" és a tömegből ki tudok kanyarodni, s lendületes hosszakat teljesíteni a sétáló övezetben, a villamos sínek közötti, kissé érdesített, de a haladáshoz mégis kellően sima felületen. Természetesen csak akkor, amikor a villamos egyik irányból sincs látótávon belül. A járókelők leggyakoribb reakciója: "Nekem is kell egy ilyen!"
Sajgásaid mielőbbi csillapodását kívánom, vigyázz Te is jobban magadra! |
|
A hozzászólás:
 |
...slr...
2015-12-18 06:27:08
|
336
|
Tegnap megtörtént, hogy első alkalommal, igazán nagyot estem. Talán túlzottan nagy gázzal akartam gyorsítani, menet közben egy előre-hátra hintázás alakult ki, elveszítettem a kontrollt, miközben már nem kis sebességgel haladtam, az inga egyre jobban kilengett, és az utolsó kilengéssel előre messzire elrúgtam magamtól a járművet, én meg ott maradtam, és féltérdre estem. Azt hiszem, elértem a saját határaimat és a gépét is, és sajnos egy kicsit tovább is próbáltam menni. Nem volt szándékos az erőltetés, csak siettem. Az arcomra két melegítőpárnát szorítva haladtam, talán ha szabad a kezem, kikalimpáltam volna a megingott helyzetből, nem tudom. Szerencsére sem nekem, sem a gépnek, sem másoknak nem esett komolyabb baja, mindenesetre figyelmeztető erejű eset volt. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|