A kiálló alumínium részek óhatatlanul nekikoccolódnak ennek-annak, és sorjásak lesznek. A minap hat olyan úthibát is kifogtam, ahol pont olyan mélységű és ívű, kábé tíz centi széles mély vájat volt az úttesten keresztbe, hogy a kerék egyszerűen beleállt. A másik egy aszfalt-felmarás volt, ami önmagában nem bonyolultabb, mint egy járdaszegély, de ahol padlót fog a kerék ugrás után, ott is volt egy nyakatekerős úthiba. Namost ilyenkor a gép megáll, utas előre lelép és a roller előtt ő is megáll. A gép pedig az utas súlyától megszabadulva, az előredőléstől gyorsításra sarkallva szépen nekimegy az utas lábának a pedállal, és a sorjáival elvágja azt.
Nem azt mondom, hogy profi vagyok - soha nem leszek -, de valószínűleg a nagyon-nagyon gyakorlottak közé tartozom, amennyit megyek vele. Szóval nemcsak kezdéskor, bármikor ésszerű lenne, hogy az ember lábát ne egy éles fém találja el, hanem egy puhább, rugalmasabb anyag. Ha már hivatalosan is feltalálták volna ezt a gépet, és a hatóság elkezdené szabályozni (remélem, még sokáig nem teszi, mert amilyen töketlenek és rosszindulatúak a hatóságaink, abból jó nem sülhet ki), akkor biztos kötelező tartozéknak írnák elő a pedálra a rugalmas peremet. |