Keresés

Részletes keresés

...slr... Creative Commons License 2015-12-05 14:24:12 304

Kedves Roybi1955, azt nagyon sajnálnám, ha bárkit is félrevezetnének a beszámolóim. Minden tevékenység rutinszerű, biztonságos végzésének kulcsa a gyakorlás, az ismétlés, és nekem az egykerekű nem előzmények nélkül való. Egészen fiatalon motorra szálltam, és előtte bringáztam, szerettem elengedett kormánnyal járni, még azt is megtettem, hogy megtekertem, átültem a vázon, és úgy engedtem el a kormányt. Aztán hajlott koromra bajok jöttek, és már alig tudtam mozogni, én tényleg az életemért küzdöttem, és egy budapesti külső kerületből télen-nyáron, minden nap rollerrel jártam dolgozni. A kicsi, tömör kerekű roller az út minden hibájára érzékenyen reagál, kollégáim nem szerették meg sem a lábbalhajtóst, sem az elektromost, azt mondják, a kis kerék miatt szitál a kormány. Én meg ahogy visszatért az élet a lábamba és egyre erősebb lett, igyekeztem felszabadítani legalább egyik kezemet, hogy rolleren is tudjak teherszállítani. Ma már csak érintem a kormányt, többnyire középen, a biztonság kedvéért, és közben talppal egyensúlyozom a rollert. Szóval ha az Airwheel nekem gyorsan meglett, tudj róla, hogy előtte három év nagyon intenzív rollerezés volt, és bizony Budapesten nagyon rosszak a járdák. 

 

Azért magadra jobban vigyázz, mint a gépre, mert az csak egy gép. Már gondoltam rá, hogy be kéne fáslizni az Airwheelt, hogy ha bukik, ne kopjon, de szerintem nem érdemes érintetlen, tip-top gépre vágyni, mert akkor elvész a használatának öröme, önfeledtsége. Nagyon jól bírja a strapát. 

 

Ma Esztergomban voltam, a Suzuki gyár fölötti hegyoldalban, Dobogókő irányába. Budatétényből Airwheel a Campona vasúti megállóba. Onnan Kelenföld, M4, átzsilipelés M3-ra, azzal a Nyugatiba, és onnan vonattal Esztergomba. Ott úgy sincs tömegközlekedés, az állomástól Airwheellel mentem, és nagyon élveztem. Egyre több dolgot így intézek el, inkább már be sem indítom az autót. Budapesti bérletem van, költségben sem mérhető össze az autózás és az Airwheelezés tömegközlekedéssel kombinálva.

 

Ami az úthibákat illeti, azokat bizony nézni kell mindaddig, amíg a lábad egészen durva hibákat is le nem tud kezelni odanézés nélkül. Nálam már ez a helyzet, kibillent macskaköveken is átmegyek probléma nélkül. De a sötét útszakaszok miatt mindig viszek magammal lámpát. Egyik mániám az elemlámpa, olyan lámpáim vannak, amik a Tescoban-Mediamarktban kapható ledes elemlámpák fényerejének nagyon sokszorosát tudják. Parányi méret, lítium aksi, inverteres led meghajtó áramkörök, processzoros vezérlés, tökéletes foncsor, kristályüveg frontlencse tükrözésgátlással, hogy tényleg minden fény kijöjjön, és ne maradjon bent. A nyakamba akasztom a parányi lámpát, és ha sötét rész jön az utamba, felkapcsolom, világítok magamnak. Ezt mindenkinek javaslom, egy jó lámpa az Airwheel árának töredéke, és az épségünk múlhat rajta - már azoknak, akik hozzám hasonlóan nem sportolásra vagy játékra, hanem intenzív közlekedésre használják. Az én lámpám CR123-as aksival működik, szóval tényleg nagyon pici, és a max fényereje 500 lumen. Ritkán kell ennyire feltekerni a fényerőt: többnyire a 100 is elég ahhoz, hogy lássak és lássanak, de az 500-zal tök sötétben is elmegyek. Igazából nem is a töksötét a probléma, hanem mikor egy úton fényáradat van, szembe is világítanak az autók, de a járda sötétben marad. Na ilyenkor jön jól a 4-500 lumen. Csak összehasonlíásként: a teszkós Energizerek-Varták néhányszor tíz lumenesek szoktak lenni.

RJancsi Creative Commons License 2015-12-05 14:12:24 303

Hát igen, a rossz fényviszonyok a hosszanti hibákkal párosulva tudnak meglepetést okozni! Főleg, ha az ember már szerez némi gyakorlatot és lankad a figyelme. Általában nem a rossz úton szokott meglepetés érni, hanem inkább a jón, amikor nem figyelek annyira. Rossz úton az 5 centis kátyú sem okoz gondot, jó úton meg a centis ágdarab is varázskörök mutogatására késztet. A kívülállók ezt egyszerű kalimpálásnak látják, pedig én tudom, hogy nem az! :)

A hozzászólás:
Roybi1955 Creative Commons License 2015-12-05 13:01:27 302

Tegnap délután, de már sötétben, megtörtént a harmadik, komolyabb elesésem. Úgy vélem, hogy nem könnyelműsködöm, bár a könnyelműsködés nem biztos, hogy csak abban nyilvánulhat meg, hogy "gyorshajtás" bűnébe esik az egykerekűn utazó. Egy olyan útvonalra tévedtem, amely egy átlagos szélességű járda Debrecen nagyerdei részén (egész pontosan a Nagyerdei körúton), s ezt a szakaszt már sokszor toldozták-foldozták, s ki is van kátyúsodva. Folyton itteni topic-társam, ...sir... leírásai rémlenek fel az agyamban, hisz ő terepen, rossz járdákon és utakon edződött. Én - bár lényegében bő két hete gyakorlom a haladást és a manővereket a Q5-tel, javarészt sima aszfalton, díszburkolaton szoktam járni. Kipróbáltam kisebb forgalmú, néhol töredezett, kátyús aszfaltozott úttestet is, aztán hamar visszatértem a simább szakaszokra, mert éreztem az egyensúly-vesztés állandó veszélyét. Ez a tegnapi járda sajnos hosszanti törésekkel is tarkítva volt. Majd megnézem napvilágon, hogy milyen is egész pontosan az a rész. Van közvilágítás arra, de nem túl jó, a fejlámpám sem volt nagyon erős. Nem mentem gyorsan, de mégis akkorát puffantam, mint egy zsák. A gépemet így a gurtnival sem tudtam a pörgéstől megóvni, ám - szerencsére rajtam több lett a látható prezúr, mint a Q5-ön. De nem a látható helyeken sajog a legjobban. :) Lelkesedésem ettől függetlenül töretlen, de minden tiszteletem az úttalan utakon is "nyeregben" maradó "kollégáknak".

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!