Keresés

Részletes keresés

Roybi1955 Creative Commons License 2015-11-28 21:16:03 278

"Siker és bukás" - Hit And Miss - volt egy ilyen című, hangulatos instrumentális siker a 60-as években (John Barry Seven). Bocsánat, hogy a másik hobbim területéről idéztem!

 

Igen, ez az elesés egy ideig nagyobb óvatosságra int, bár nem merném azt mondani, hogy könnyelműsködtem volna. A veszély persze folyamatosan fennáll... Az abszolút egykerekűvel nem mertem kacérkodni, de itt olvasva és átgondolva, az az előnye meg lehet, hogy a haladási irányra merőleges lejtőkön talán biztosabban lehet velük gurulni, hisz az utas könnyebben maradhat függőleges testhelyzetben, míg a dupla kerék ráfekszik az útra, tehát az oldal irányú lejtőn valamerre dőlni fog az utas, tehát stabilitását csökkenti ez a körülmény.

A hozzászólás:
Karger Creative Commons License 2015-11-28 06:18:22 267

Jó hallani hogy vannak sikereid.

Talán ez az esés amit leírtál, mutatja meg hogy  van némi hátránya a dupla keréknek, mivel átbillentél a külső íves kerék holtpontján. Legalábbis ha jól értelmeztelek.

Előzmény:
Roybi1955 Creative Commons License 2015-11-28 01:17:12 265

Én például a próbatermi egyórás tréninget követően, a kiszállított géppel az első félórában a társasaházi udvar aszfaltozott részén gyakoroltam indulást, fordulást, majd a jó minőségű és széles utcai (kertváros) járdán (fél-szélességben kerékpárút is) gurultam fel s alá egy kb. 150 méteres távon, amelynek végén, egy sarki, kiszélesedő részen meg is tudtam fordulni. Az első elesés is az utcán történt. Napi 1,5 - 2 órai gyakorlás keretében egyre hosszabb távokat tettem meg, különböző típusú utakon (sima és érdes díszkő, aszfalt, stb.). Legjobb, legstabilabb az aszfalt. A kisebb ágaktól kátyúktól félek, de rájöttem, hogy keresztezni ezeket kevésbé veszélyes, mint bármilyen hosszanti egyenetlenségre ráhajtani. A 3. napon sikerült a keresztező úttestre 4-5 cm-es szegélyről le- illetve felhajtani anélkül, hogy az esés veszélye ne következzen be. Lefelé egészen lelassulva haladok, majd a peremnek némi gyorsítással megyek neki, de nem túl nagy kezdeti lendülettel. Legelőször a felhajtást követően billentem ki, s kis híján elestem. A 6. napon egészen a munkahelyemig merészkedtem, ami nagyjából 3 - 3,5 kilométer járdákon, kerékpárutakon, gyalogosokat is kerülgetve. Ahol 4-6 cm-nél magasabb a perem, az útszegély, ott leszállok és átviszem a Q5-öt. Ugratni nem merek, s ilyenre később sem biztos, hogy vállalkozom majd. A legnagyobb, és számomra is váratlan esésem tegnap (a 7. gyakorló napon) volt. (Nem minden nap sikerült időt szánni a dologra.) Egy áruház hátsó, gyalogos bejárójának a forgalommentes rámpájára hajtottam fel. A rámpa az úttesttel párhuzamos, és az épület oldalában húzódik. A megközelítés egy S-kanyarral történt, előbb balra, majd jobbra fordulva. Váratlanul jött a megbillenésem, nem tudtam a gurtnival sem felkapni a gépet, ami a fal felé esett balra, én pedig a jobb oldalamon landoltam. Esős volt az idő, de a rámpa tető alatt van, és száraz volt, tehát csúszás nem volt. Bizonyára az ívet és a lendületet rosszul választottam meg.

A jobb vádlimon fél zsemlényi a duzzanat, ami nem az eséstől, hanem a több napos tréningek okozta igénybevételtől keletkezett. A váratlanul szükséges leállásoknál érzem az erőhatást. Az elindulásaim egyre jobbak, akkor már kevésbé feszül neki a vádlim a Q5 oldalának. A bokáimon a sebek már meggyógyultak (ebben a bokákat elfedő túrabakancsom használata és a dupla zokni is sokat segített. A vészleállásoknál a bal térdem párszor torziós igénybevételnek volt kitéve, tehát amikor lépcsőn megyek (gép-használaton kívül) lefelé, folyton érzem ezt is. A fordulások ívét fokozatosan sikerült mindkét irányban csökkenteni, de még legalább 2 - 2,5 méter átmérőjű a kör, amely mentén fordulok. Ha egyenetlen a terep, néha ennél is több kell, de kisebb sugarú körben is fordultam már párszor.

Ez a helyzetjelentésem november 28-án hajnalban.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!