Keresés

Részletes keresés

Roybi1955 Creative Commons License 2015-11-28 21:14:35 277

Isten őrizz, hogy topic-társunk, .:angyisz:. kedvét szegjem. a gyakorlás időszaka egyaránt küzdelmes és számtalan tanulsággal szolgál.

 

Érdekes, hogy az én boka-sérüléseim nem a pedáltól származnak, csupán a bemutató termi és az első, itthoni gyakorláskor a Q5 burkolatával való (vékony zoknin keresztüli) surlódás okozta. Eddig a pedál élével - szerencsére - egyszer sem találkozott egyik bokám sem.

.:angyisz:. Creative Commons License 2015-11-28 10:07:00 273

Nem tudjátok a kedvem szegni. :) Sőt, ahogy olvastam és köszönöm a beszámolóitokat még jobb a kedvem, mert biztosan nem vagyok lemaradva. :) 

 

Nekem sajnos tényleg nagyon kevés időm van gyakorolni, mert három kisgyermekem van, ráadásul az egyik közülük problémás, ő önmagában 2-3-al ér fel. Azért is kérdeztem a feltöltések számát, mert én csak max percekben tudom mérni egy-egy gyakorlásom idejét, a távolságokat meg végkép nem tudom. Most lesz 1 hónapja, hogy megvettem a gépet és eddig háromszor töltöttem, és most még a harmadik is kb. három lámpás. És ebben benne van a kíváncsi munkatársak próbálgatása is.

 

Az első három hétben annyi volt a célom, hogy pár naponta kb. 5-10 perc gyakorlás után a lépcsőházi folyosón legalább gurulni tudjak, és így a parkoló és a munkahely közti kb. 700 métert meg tudjam tenni. És így ez már gyakorlás, még ha ez is csak percekben mérhető. A következő szint az lesz, ha végig egykeréken megyek majd dolgozni, de hidegben szerintem arra nem lenne elég az akku kapacitása, úgyhogy majd tavasszal. De ha ez is meglesz, akkor már jöhetnek a padkák is. :)

...slr... Creative Commons License 2015-11-28 06:22:31 268

Van egy olyan érzésem, hogy a Q5-ben valamit nagyon eltaláltak. Mintha sokkal jobban megadná magát, mint más típusok, és mintha különösen barátságos lenne a programja is. Nekem már egy jó ideje az igazi, gondtalan lebegés érzését adja. Az is hozzá tartozik, hogy én harmadik éve rollerezek, és a lábbal hajtós rolleren arra törekedtem, hogy elengedett kormánnyal tudjak menni, ezért a talppal egyensúlyozást az Airwheel-re lépés előtt már jó ideig gyakoroltam.

A hozzászólás:
RJancsi Creative Commons License 2015-11-28 05:53:46 266

Nem lebecsülve a Te tudásodat és "tanulmányi előmenetedet", de nehogy .:angyisz:. topictárs kedvét szegjük: Neked kétgumis Q5 van, neki meg egygumis X3. Azzal kétségtelenül nehezebb - de megtanulható - az egykerekűzés.

 

A magas-szárú bakancs és a dupla zokni jó ötletnek tűnik így utólag. Én még hónapokkal a vásárlás után is "őrzöm" a hegek nyomait a bokámon. Persze nyáron lazán edzőcipővel kezdtem, és a pedál széle rendszeresen (és mindig ugyanott) verte szét a lábam. Már jócskán a sebek keletkezése után jutott eszembe egy kemény bokavédős sípcsontvédőt (focistáknak találták ki) felvenni. Nem zavart a gyakorlásnál, de alatta gyógyultak a sebek. :)

Előzmény:
Roybi1955 Creative Commons License 2015-11-28 01:17:12 265

Én például a próbatermi egyórás tréninget követően, a kiszállított géppel az első félórában a társasaházi udvar aszfaltozott részén gyakoroltam indulást, fordulást, majd a jó minőségű és széles utcai (kertváros) járdán (fél-szélességben kerékpárút is) gurultam fel s alá egy kb. 150 méteres távon, amelynek végén, egy sarki, kiszélesedő részen meg is tudtam fordulni. Az első elesés is az utcán történt. Napi 1,5 - 2 órai gyakorlás keretében egyre hosszabb távokat tettem meg, különböző típusú utakon (sima és érdes díszkő, aszfalt, stb.). Legjobb, legstabilabb az aszfalt. A kisebb ágaktól kátyúktól félek, de rájöttem, hogy keresztezni ezeket kevésbé veszélyes, mint bármilyen hosszanti egyenetlenségre ráhajtani. A 3. napon sikerült a keresztező úttestre 4-5 cm-es szegélyről le- illetve felhajtani anélkül, hogy az esés veszélye ne következzen be. Lefelé egészen lelassulva haladok, majd a peremnek némi gyorsítással megyek neki, de nem túl nagy kezdeti lendülettel. Legelőször a felhajtást követően billentem ki, s kis híján elestem. A 6. napon egészen a munkahelyemig merészkedtem, ami nagyjából 3 - 3,5 kilométer járdákon, kerékpárutakon, gyalogosokat is kerülgetve. Ahol 4-6 cm-nél magasabb a perem, az útszegély, ott leszállok és átviszem a Q5-öt. Ugratni nem merek, s ilyenre később sem biztos, hogy vállalkozom majd. A legnagyobb, és számomra is váratlan esésem tegnap (a 7. gyakorló napon) volt. (Nem minden nap sikerült időt szánni a dologra.) Egy áruház hátsó, gyalogos bejárójának a forgalommentes rámpájára hajtottam fel. A rámpa az úttesttel párhuzamos, és az épület oldalában húzódik. A megközelítés egy S-kanyarral történt, előbb balra, majd jobbra fordulva. Váratlanul jött a megbillenésem, nem tudtam a gurtnival sem felkapni a gépet, ami a fal felé esett balra, én pedig a jobb oldalamon landoltam. Esős volt az idő, de a rámpa tető alatt van, és száraz volt, tehát csúszás nem volt. Bizonyára az ívet és a lendületet rosszul választottam meg.

A jobb vádlimon fél zsemlényi a duzzanat, ami nem az eséstől, hanem a több napos tréningek okozta igénybevételtől keletkezett. A váratlanul szükséges leállásoknál érzem az erőhatást. Az elindulásaim egyre jobbak, akkor már kevésbé feszül neki a vádlim a Q5 oldalának. A bokáimon a sebek már meggyógyultak (ebben a bokákat elfedő túrabakancsom használata és a dupla zokni is sokat segített. A vészleállásoknál a bal térdem párszor torziós igénybevételnek volt kitéve, tehát amikor lépcsőn megyek (gép-használaton kívül) lefelé, folyton érzem ezt is. A fordulások ívét fokozatosan sikerült mindkét irányban csökkenteni, de még legalább 2 - 2,5 méter átmérőjű a kör, amely mentén fordulok. Ha egyenetlen a terep, néha ennél is több kell, de kisebb sugarú körben is fordultam már párszor.

Ez a helyzetjelentésem november 28-án hajnalban.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!