Szia. Nagyon engedelmes, engedékeny kisfiú, ami persze klassz, idehaza, bár mindig is furcsállottam. Most eljutottam arra a pontra, hogy úgy találom - ez nem normális. Soha nem szegül ellen, nem mond nemet. Iskolában csúnyán kihasználják, de persze erről hallgat, mert a barátjára nem árulkodik az ember. És persze ez nyomasztja őt, reggel hány, fáj a feje iskola előtt, amikor "helyzet van" Pici kora óta kérjük, hogy védje meg magát, de arra nem tudjuk rávezetni, hogyan ismerje fel azt a helyzetet , amikor már a barát nem barát, hanem az nr.1 ellenség. Persze még ragozhatnám, de ez az alap probléma. Ja, és mivel rendszeresen beszélgetünk ezekről a dolgokról, egyre inkább bezárul, mert ugy érzi, nem tud nekünk megfelelni, vagy valamit rosszul csinál, vagy hogy próbáljuk a "barátjától" elválasztani. A barát - persze egy nagyon helyes, okos kisfiú, de kezelhetetlen dühkitörésekkel félemlíti meg és nem viselkedik ésszerűen, pl zsarolja a fiamat. Bonyolult, mert az estek többségében normális, jóbarát, tényleg kedvelik egymást. csak megtalálta a gyenge láncszemet, aki a fiam. Szeretné, ha tapasztalt szakember foglalkozna vele, vagy adna tanácsot útmutatást. Anyám, apám nyugdíja tanár, mégis tehetetlen e kérdésben mindenki a családban. |