Üdvözlöm a Fórum ezen szekciójának eddigi hozzászólóit, tagjait!
Cirka egy esztendeje, egy prágai városnézés alkalmával találkoztam élőben az ott bérelhető Segway masinák egyikével, amit - csodálkozásomra - 5 perc alatt megtanultam irányítani. A félórás városnézés élménye annyira magával ragadott (szerencsére Prága szépségeivel nem ekkor találkoztam először, így a látnivalóknak a Segway "platójáról" történő szemlélése egészen új érzés volt), hogy az interneten nézelődve rátaláltam az Airwheel Facebook-oldalára, majd honlapjára, és az ott látott, elérhetőbb árak nyomán reményeim ébredezni kezdtek. Mármint, hogy birtokosa lehetek a járművek valamelyikének. Áprilisban egy szakmai program a fővárosba szólított, s előtte érdeklődtem az Airwheel-nél, ám éppen az Expo területére voltak kitelepülve azon a hétvégén, tehát a bemutatóterem nem volt nyitva.
Véletlenül kaptam tippet a belvárosban egy Ninebot-márkabolt felkeresésére. Itt láttam, hogy bizony jóval húzósabbak az árak és nincs az Airwheel Q-sorozatához hasonló duplázott egykerekű típus. Segítséggel ugyan felszálltam egy tényleges egykerekűre, ám - bár a boltos és a fia kétfelől nyújtottak támaszt próbálkozásomhoz, teljesen bizonytalannak éreztem magam abban a tekintetben, hogy ilyen járművel megtanulnék közlekedni.
Közben a nyár java eltelt, mígnem augusztusban újra Budapestre utaztam, lényegében az Airwheel bemutató termét megcélozva, ám elmulasztva előző nap az érdeklődő telefonhívást és - minő pech! - aznap zárva volt az üzlet. Nagyon csalódott voltam és bosszús, amiért nem kérdeztem rá a nyitva tartásra, de hétfőn még hívogatták a Facebook-on a látogatókat a bemutató terembe, s szerdán úgyszintén. Kedden, amikor a Mester utcában még cégtáblát, feliratot sem láttam a 27. szám alatt az épületen, a telefonomon megnéztem a honlapjukat, már ott volt az információ: "Ma zárva tartunk."
Gyomorszájas volt ez a képzeletbeli ütés - hangulatilag mindenképpen. A tanév kezdet feladatai, teendői miatt csupán november 6-án jutottam el a Mester utcai üzletbe, ahol nagyjából másfél óra után egy türelmes és rokonszenves fiatalember segítségével előbb a "botkormány" használata nélkül mozogtam előre-hátra az S3-mal, majd a számomra rokonszenves Airboardot is kipróbálhattam, ám a talaj és az alváz közötti 4 cm-es távolság miatt ki kellett zárni eme modell beszerzésének lehetőségét. Jött a kiszemelt Q5-ös a tanuló kerekekkel, végül a tanuló kerekek nélküli Q5-tel zajló tréning. Nálam a rollerező stílusú indulás "jött be", s oktatóm vélekedése és saját érzéseim együttesen eljuttattak abba az állapotba, hogy a jármű megvásárlására - rövid úton - elszántam magam. A futár a következő hét keddjén meg is hozta a "masinát", amit kicsomagolva, hamarosan konstatálnom kellett, hogy a kapcsolója rossz, nem "akadt le", tehát a LED-ek csak addig világítottak, amíg az ujjam lenyomva tartotta a kapcsolót. Telefonálás nyomán javasolta az egyik úriember, hogy küld egy kapcsolót, próbáljam kicserélni. Megnyugtatott, hogy a garanciám nem fog elveszni. Pénteken érkezett meg a kapcsoló, amit megfelelő csavarhúzó híján, szombaton tudtam - bizonyos határig szétszerelni, ám a kapcsolót és a LED-eket a műanyag burkolat két féltekéjének szétválasztása után is jelentősen eltakart egy műanyag panel. Nem mertem tovább feszíteni a húrt és a belül futó vezetékeket, így visszaszereltem mindent, s újra becsomagoltam a gépet a dobozába. Hétfőn aztán újra felvettem a kapcsolatot az Airwheel üzlet személyzetével, közölve velük a fiaskómat. Néhány perces hullámvölgy következett az eszmecserénkben, amikor úgy tűnt, hogy a járművet az én költségemen kellene Budapestre juttatni, amit méltánytalannak éreztem - figyelemmel a garanciára. A vonal másik végén lévő beszélgető társam, az illetékes úr megértő volt, s rövidesen talált megoldást: egy ingyenes vasúti utazási lehetőség birtokában, még aznap elhozott nekem Debrecenbe egy másik járművet, amit a Nagyállomáson vettem át, azaz kicseréltük a nálam lévő masinára. Nem várt öröm volt 16 óra után, az őszi sötétségben elkezdeni a társasház udvarán, az aszfalton a gyakorlást, ami később az utca széles és sima járdáján (fél szélességben kerékpár út - tavaly készült a felújítás) folytatódott.
Csupán egyszer estem el, s néhányszor (amikor a fékezés nem jól sikerült, de egyensúlyomat veszítve, le kellett ugranom a járműről, amit a hevederrel kaptam fel) kissé megcsavarodott a bal térdem. A jobb vádlimon kiújult az a nyomódás okozta piros, majd zöldes folt, amit másfél héttel korábban a bemutató teremben szereztem, és a bal bokámon lévő sebem is bevérzett. ennek ellenére úgy éreztem, hogy egy nagyon boldog napot szerzett nekem az Airwheel Q5 és persze a segítőkész fiatalember, aki a rugalmas és gyors megoldással kárpótolt a korábbi bosszúságokért.
Hétfő óta ma volt újra alkalmam gyakorolni, kb. másfél órát, s immár kimódoltam, hogy miként tudok úttestet keresztezni. Bár alig van a járdának pereme, kétszer majdnem elestem, amikor próbáltam átkelni. Aztán rájöttem, hogy az úttestre való leérkezéshez le kell fékeznem, s rögtön utána gyorsítani, így a szemközti peremen a lendület átsegít anélkül, hogy a leérkezés okozta korábbi kilengés egyensúly-zavart eredményezne. Fordulni is tudok már kb. 2 m. sugarú körben. Nem mindig sikerül, de 10-ből 8-szor igen. Balról jobbra. A fordított irányt még gyakorolni kell. Itt tartok kb. 4 órányi tréning után. Az elindulást továbbra is a roller-módszerrel végzem. Néha egyből sikerül elstartolni, máskor - picit nehézkesebben, 2-3 gyors, egymás utáni próbálkozás után lesz eredményes az indulás.
Bocsánatot kérek a kisregényemért, de kissé grafomán természetem társult a lelkesedésemmel. A Fórum eddigi előzményeiből az első 2,5 oldalt olvastam el, de a többit is el fogom olvasni. Ha nem vagyok annyira peches, a Topic indítójának jóval korábban lett volna - személyemben is - beszélgető partnere.
Utóirat: itt Debrecenben én az említett november eleji utazás előtt néhány nappal láttam egy külföldi diákot suhanni az utcánkban egykerekűvel. A típusát a sötétben nem tudtam megállapítani, de fájlaltam, hogy megelőzött valaki. Munkatársaim egyike említette, hogy látott a városunkban hasonló járművön haladni valakit, de feltételezem, jómagam még a pionírok közé számítok az efféle jármű használatával itt, a cívisvárosban.
Ha a bőbeszédűségem miatt nem kerülök kitiltásra ebből a Fórumból, jelentkezem majd további tapasztalataimmal. Egykerekűzésben még pályafutásom elején tartok, tehát bizonyára lesznek bőven nehézségek, tennivalók, ám az élmény érdekében ezt örömmel vállalja fel minden, hozzám hasonló megszállott.
|