Fórumozási szokások a 6. századi Konstantinápolyban Agathias leírásában:
29. Volt ugyanis egyszer egy Uranius nevű szír, aki Konstantinápoly utcáin kódorgott. Hivatására nézve gyakorló orvos, s bár nem értette pontosan Arisztotelész egyik tantételét sem, mégis dicsekedett enciklopédikus tudásával, hatalmas önhittségét arra alapozta, hogy társaságban vitatkozó kedvű volt.
2 Gyakorta lehetett megtalálni a Basileios Stoa előtt, a könyvespolcoknál foglalva helyet fellengzős vitákban véve részt azokkal, akik ott gyülekeztek egybe, emberekkel akik ugyanazokat a régi jó frázisokat fitogtatják az Istenségről – hogyan határozzuk meg a természetét és lényegét, szenvedhetősége, különbözősége és más hasonlók(*35). 3 Zömük, merem állítani, olyan ember volt, akik még elemi oktatásban sem részesült, s nem is vitt megfelelő életvitelt, így valóban a „bolondok rohannak oda, hová az angyalok nem mernek lépni” esete állt fönn, hisz úgy vélték, hogy a világ legkönnyebb dolga kézbe venni a teológiát, azt a tárgyat, mely magasztos és megközelíthetetlen, mely az emberi értelmet meghaladja, s már puszta fölfoghatatlansága okán csodálatot és áhítatot ébreszt.
4 Tehát estefelé gyűltek egybe, minden valószínűség szerint valami részeges orgiát követően, és vidáman vetették bele magukat valami fennkölt, fölfoghatatlan téma rögtönzött megvitatásába. Az effajta viták aztán szükségképpen eldönthetetlen szőrszálhasogatásba fulladnak, mely sem meggyőzésre sem megvilágosodásra nem vezet. 5 Minden egyes ember kitartóan ragaszkodik a saját nézetéhez, míg végül az indulatok fölcsapnak a többiek hajthatatlansága miatt, s nyílt durvaságig jutnak, trágárságokat használva mint a kockajáték fölött civakodók. Végül a vitát berekesztik, a részes felek nehézkesen elválnak egymástól és az egész terméketlen gyakorlat csak arra jó, hogy ellenséggé tegye a barátokat.
Tisztára mint a Magyar őstörténet, magyar honfoglalás topik. :) |
