Keresés

Helyesebben szólva a tarkullum a zsilipkapu gerendája lehetett (tsz. masc. tarkullī, tsz. fem. tarkullātim), amit egymás fölé lehetett rakosgatni. Vagyis hasonlóan szabályozták a kapu magasságát, mint amikor lovas ugratásnál vízszintesen egymás fölé fektetik a póznákat, ezzel variálva a feladat nehézségét.

De Genouillac és Parrot a sumér Girszu város 1929-32. évi ásatásai során tárt fel egy zsilipet Gudea lagaši király idejéből. A zsilippel az Euphratész egyik mellékágából, az Id-Nina-gená-ból lehetett átereszteni a vizet kelet felé egy csatornába. Ezt az öntözőművet Kimah-nak nevezték, ami ugyanaz lehet, mint a Gilgamešben a tarkullátum. Működési elve nagyon egyszerű: az átfolyó szakasz elején és végén keresztben egymásra fektetett gerendákkal tudták szabályozni az áthaladó víz mennyiségét, vagyis hol leemeltek, hol visszatettek egy-két-három gerendát, ahogy a szükség megkívánta. A szigetelésre nagy gondot fordítván, a zsilip tégláit aszfalttal ragasztották, és még az aljzat nádrétegeit is kikenték bitumennel, arra helyezve a kiégetett agyagtéglákat.