Keresés

A nosztratikus nyelvelmélet módszereit a magam részéről semmiképp nem fogadom el, mert a sumér, hettita stb. nyelv hangzósításától eltérően ez egy önkényes szabályokon alapuló játszadozás. Az elő-ázsiai kisugárzás viszont bőségesen és jól dokumentált nyelvileg és kulturálisan.

S hát az a szép, hogy a mítoszok igazat mondanak, legalábbis, ha elfogadjuk hogy a modern ember ősei egyetlen helyről származnak és ennek megfelelően elfogadjuk a nosztratikus nyelvelméletet.

Az Enmerkar és Aratta ura c. ósumér eposz egy, a nyelvek különválása előtti korszakról regél:

"Hajdan Subur országa, Hamazi földje, Ki'engir, Sumer, az egyenlő nyelvű,
a fensőbb erő Nagy Hegye, Ki'uri, Uri földje, ahol minden illendő megvan, Martu országa, a biztonságban nyugvó,
s ég, föld mindensége, minden jámbor nép,
egyazon nyelven beszéltek Enlilhez.
De azóta mostanára az úr, a fejedelem, a király,
mostanára Enki, az úr, a fejedelem, a király,
mostanára az úr, a fejedelem, a király,
Enki, a bőség ura, a szilárd szavú,
a tudás ura, az Ország bölcse,
az istenek tanácsadója,
a tudással ellátott, Eridu ura
szájukban a nyelvet megváltoztatta,
zavart támasztott benne,
az emberiség nyelvében, amely eddig egy volt."

Komoróczy Géza: "Az »aranykor«-ráolvasás vége a nyelvek keletkezésének mítosza. Az emberiség eszerint az őskorban egyazon nyelven beszélt, de közös nyelvüket Enki isten összezavarta. E sorokban a bibliai »Bábel tornya« történet (Genesis 11: 1–9), amely ott is »Sineár földjén«, azaz Sumerben játszódik, alapmotívumában mezopotámiai, sumer forrásból is kimutathatóvá vált. Az »égbe (érő) torony (vagy erőd)« kifejezéshez (Genesis 11:4) vö. a himnuszok gyakori formuláját, pl. 7,30; 15,80; 39,A. 9,16; 39,B. 24,9 stb. 165 skk."."

(Komoróczy Géza: "Fénylő ölednek édes örömében..." – A sumer irodalom kistükre; Európa, Bp., 1970, 123–4, 370.)