Keresés

Itt már balkáni a gerle, balkáni a fakopáncs, balkáni a feketeszárnyú kuhi, talán csak mi nem vagyunk még balkáni, bár némelyek nem vennék ezt sem zokon, ahogy ma szétnézünk...

Hát, itt kertvárosban és vidéken rengeteg balkáni gerle van.

A "galambot nem kéne menteni" alatt természetesen a városi galambot értettem, amiből régen is és most is sok volt/van, nem az őshonos és védett galambfajainkat. Az örvös még mindig védett.

A legnagyobb baj az elengedéssel van, a városi galambok számát természetértő és -kedvelő ember nem szaporítja. De tulajdonképpen a szarkákét és a dolmányosakét sem.

Igen, én is megmentettem egy kiscsibét a macskák karmai közül, most a galambok között szépen növöget, aztán majd pörkölt lesz belőle...

a galamb is mehet a fazékba :)

De ez a galambkérdés se ilyen egyszerű,

gyerekkoromban mindenütt balkáni gerlék voltak, erdőben, faluban, még a csupasz villanyoszlopon is fészkeltek, a kis vadgerléket teljesen kiszorították, az örvösgalamb meg annyira ritka volt, hogy csak az erdő mélyéről hallottam a hangját, de soha meg nem láttam... most a vadgerle szinte kipusztult, az örvösgalamb meg annyira elszaporodott, hogy teli vannak vele még a városok is, és a balkáni gerle sokkal ritkább...

Attól függ melyiket, mert pl. a vadgerle, kék galamb védett, eszmei értékük: 50.000, bár valószínű hogy ezek ritkaságuk révén vajmi kevésszer kötnek ki mentőhelyeken. ;)

Az ember amúgy olyan, hogy a természetvédelemnél (de más dolgokban is) marha nehezen tudja mentesíteni magát az érzelmektől, BÁR KÉNE! Az ilyen mentőállomásokon is így van ez; etikai, érzelmi, egyéni, sőt önös dolgok keveredhetnek....