Keresés

Részletes keresés

A hozzászólás:
katolnai Creative Commons License 2015-08-18 16:06:25 1574

Szia!

 

Amit leírtál a tüneteidről az szinte hajszálra megegyezik az enyémmel.

Nekem is napközben egész türhető, este pedig (nem minndig) de gyakran rámtör a dugulás.

Az éjszakáim, ahogy leírtad lehetnének jobbak is, ha az oldalamon fekszem, nekem rögtön az alsó dugul el, de néha a másik is. Reggel ugy ébredek én is, mint akit agyonütöttek. 

Igaz, volt ennél sokkal rosszabb is, én korábban egy rettenetes párás trópusi éghajlaton laktam, és nem is emlékszem hogy kezdődött, csak arra, hogy totál el volt dugulva az orrom, levegő egy szál se ment be az orromon. Nekem a középső orrkagylóból faragtak le, én hülye hittem annak az arrogáns dokinak, emlékszem amikor látta hogy a műtét hallatán elbizonytalanodom, rámförmedt, hogy megakarom -e csináltatni az orrom vagy sem! belementem a mútétbe. Az hagyján hogy kellemetlen volt, de nem használt semmit. Vagy még 2 évig szemvedtem, de közben erre-arra időnként elutaztam és megfigyeltem, hogy egyből javult az orrom. Igy nem volt mit tenni, el kellett onnan költözni, amit mellesleg egyáltalán nem is bánok. 

Még hozzátenném, hogy nekem az allergia tesz kimutatott néhány dolgot, de semmi olyan drasztikusat ami ilyen sulyos tüneteket okozhatna. Baromira elegem lett abból is, hogy az orrdugulást egyfolytában a por atkákra probálták kenni, ami azért totál baromság, mert ha arra lennék allergiás, akkor talán akkor is rámtörne az orrdugulás, ha a pár1000 km-el odébb lennék. Vagy talán ott nincsenek por atkak? Pl ázsiában?? na ja, tiszta hülyeség!

Szóval már egy éve elköltöztem, és legalább napközben türhető a helyzet. De mivel messze van ez még a tökélytől, ujfennt elmentem egy dokihoz, aki belekukkantott az orromba és 2 perc után megállapitotta hogy a kis orrkagyló meg van nagyobbodva, és valószínüleg egy ujabb orkagyló műtét segítene, de nem garantálja! Most megyek majd egy másikhoz is, mert ez egy kicsit abszurd, hogy vagy segít vagy nem, proba-szerencse?! 

Sokat olvastam az üres orr szindrómáról is, rémes lehet, most fogalmam sincs mitévő legyek. Hagyjam így, merjem -e megkockáztatni a műtétet? 

Ki mit tanácsol?

Előzmény:
cefeida Creative Commons License 2015-03-06 17:22:09 1569

Sziasztok!

 

Íme még egy tapasztalat, hátha valakinek ez adja meg az utolsó löketet az elhatározásához (vagy épp elbizonytalanodik, de hát az élet már csak ilyen)

 

Kb 3-4 éve szenvedek azzal, hogy folyamatosan, napról napra eldugul az orrom, emiatt gyakran fáj a fejem, reggel úgy ébredek, mint akit agyonvertek álmában (gondolom a kevesebb felvett oxigén miatt). Megjártam már minden allergiatesztet, de minden teljesen negatív lett. (Ami azért lássuk be nem olyan rossz hír, csak az orrdugulás okát nem sikerült az allergiás reakciókban megtalálni..) Amúgy a nagyvárosi levegő sem túl valószínű, hogy jót tesz az alsó orrkagylóknak, de hát nem költözhet ki mindenki terepre.. Az utolsó másfél évben az orrcseppek használatát is igyekeztem korlátozni maximum heti egyszeri alkalomra, amikor már nagyon nem tudtam elviselni, hogy a már az amúgy is az orrsövényemig duzzadt orrkagyló tovább akar terebélyesedni, ergo már nyomást is gyakorolt belülről a dugulás..

 

Jó, gondoltam akkor majd jól megműttetem az orrsövényemet, oszt jól leszek.. A magán klinikán viszont a szteroidos orrcsepp kezelést ajánlották, valószínűleg helyrehozza a dolgot. Kb 3 hónapnyi kezelés után annyi eredményt sikerült elérni, hogy nap közben már csak ritkán dugult el, estére viszont, főleg télen hazaérve a meleg lakásba azonnal dugulni kezdett, ha vízszintes (fekvő) pozíciót vettem fel, akkor pedig garantáltan, vagyis az éjszakáim továbbra is katasztrofálisan teltek. Lényegében hétvégén nem is igazán szerettem már heverészni, hiszen azonnal rámtörtek a tünetek. Hogy egy klasszikust idézzek, sokat javult, de nem eleget..

 

Ekkor a műtét mellett döntöttem, elő is jegyeztek most hétfőre (március 2-a) orrkagyló kisebbítő és orrsövény műtétre. Az orvos azt mondta, hogy az enyhe orrsövény ferdeség hatására az orrkagyló hamarosan újra megnövekedne, ezért nem elég csak a kisebbítést elvégezni. Kiindulva a korábbi kommentekből, igyekeztem tréningezni magam, hogy 10 percig csak szájon át veszek levegőt, meg kell mondanom eléggé nehezen ment, és elképzelni sem tudtam, hogy hogyan fogom kibírni a két napig tartó szájlégzést. Pár nappal a műtét előtt pedig elkezdtem sulykolni magamba, hogy meg tudod csinálni, kibírod, később sokkal jobb lesz, gondolj arra, hogy milyen rémesen telt az elmúlt 4 év, és meg kell mondanom pszichésen igazán sokat segítettek ezek az önbátorító gondolatok. Aztán hamarosan eljött a nagy nap.

 

03.02: Műtét előtt se kaja, se pia. Éhesen, szomjasan délután 14.00-ra besétáltam a klinikára, és jelentkeztem a wellness kezelésemre. Befektettek egy szobába, átöltöztem pizsibe, és vártam a bátorító/lazító bogyókat. Hamarosan megérkezett egy hölgy a pirulákkal, aki elmondta, hogy kemény menet lesz, ne is reménykedjek a laza menetben. Már ő is túlesett rajta, kemény lesz, de megéri! Hát jól van, most aztán tényleg nem mondhatom, hogy már az elején átvertek, de ne szaladjunk annyira előre. A szobatársam már vitték is a műtőbe, így aztán még volt kb háromnegyed órám gondolkozni az élet értelmén. Nos, a látványt nem igazán az éppen műtétre készülődő betegeknek szánták, amikor a szobatársam "elkészült". Iszonyat kómásan érkezett vissza, mint akin végigment egy úthenger, orra bekötve, próbált beszélni, de nem igazán értettem belőle semmit. Oké, az altatásnak pont az a lényege, hogy annyira leszedáljon, hogy még azt sem veszed észre, ha egy egész klinika táncol a fejeden.. Szóval erőt vettem magamon, és indultam én is a zöld ruhás fickókkal, akik az imént visszaszállították újdonsült sorstársamat. Felpattantam a műtőasztalra, kezemet leszíjazták, az infúziót bekötötték, és kedélyes beszélgetések közepette szippantottam párat az altatógázból, és már éreztem is, hogy a lámpák mókás játékba kezdtek a plafonon. Ekkor gyorsan közöltem a műtő "legénységével", hogy: Viszlát! Jót derültek, másra már nem is emlékszem.

 

Arra ébredtem, hogy sűrűn beszélnek hozzám a szobában, bár hogy mit, arról már fogalmam sincs. Annyira megörültem az ébredésnek, meg, hogy lényegében semmi nem fájt, hogy azonnal nyúltam a telefonomhoz, hogy értesítsem a barátaimat (és persze az ellenségeimet), hogy élek, és a továbbiakban is számolniuk kell velem.. Egyszóval igazán boldog voltam, hogy túl vagyok rajta. Pedig a neheze igazán csak akkor kezdődött. Kb 18.00kor végeztek a műtéttel. Amikor már mindenki elcsendesedett, kb 21.00 körül már csak magamban feküdtem a gondommal a klinikai ágyon. Csak én, és a bumszli az orromban. Állandóan az orromon akartam levegőt venni, folyton csak koncentrálni kellett, hogy a számon vegyek, az orromat meg se kíséreljem. Éjszaka nagyjából 4 órát sikerült aludni. Mivel levegőt venni csak torkon keresztül lehet, hason feküdni nem igazán lehet a frissen műtött orr miatt, a nyálat a gravitáció csak a torok fele húzza, szóval mihelyst elaludtam volna, egyből arra ébredtem, hogy épp a levegő útjában álló nyáltengert készülök tüdőre venni. Krákogás, recsegés -> ébredés. Majd ez a folyamat újra és újra. És közben csak ketten vagyunk ébren az egész klinikán, én és a bumszli az orromban..

 

03.03: Reggel vizit, és már mehetünk is haza. A rémálmokkal töltött ébrenlét után már csak 24 óra van hátra, vagyis azt is mondhatjuk, hogy holnap kiszedik. A párom már várt rám reggel 8kor, mentünk is haza gyorsan. A szájlégzésre már kezdtem ráállni. Ennek egyébként az egyik kellemetlen mellékhatása, hogy baromira kiszárad, a másik meg az, hogy a torkom az altatás utáni sokkból kikecmeregve újabb kemény feladatra van ítélve, amire nincs felkészülve, szóval úgy dönt, hogy inkább fáj. A délelőttöt sikerül az otthoni jól megszokott környezetben, ágyikóban átvészelni, sikerült is aludnom kb. délig. Délután a párom szórakoztatott, kiolvasta nekem az internetet is. Próbált filmekkel is elterelni a negatív gondolatoktól, mondjuk a Bödőcs Tibinek most sem tudtam ellenállni, az nagyon hatásos figyelem elterelő. A lényeg, hogy állandóan az órát lestem, de az szinte megállt. A parittyakötés egy két óra alatt mindig szépen át is ázott, már nem annyira véresen, inkább csak valami nedves tisztító folyadékot termelt az orrom, gondolom azzal a zuhataggal próbálta kimosni belőlem a hatalmasra duzzadt tamponokat. By the way, az orrom akkora volt, mint két bokszolóé együttvéve. Arról nem is beszélve, hogy minden orvosnak elmondtam, hogy a diclofenac tartalmú kenőcsökre a bőröm ki szokott pirosodni, sőt 3 kérdőíven meg is jelöltem a tényt, de távozáskor a recepción csak Cataflam-ot sikerült felírni, szóval esélyem sem volt erős fájdalom csillapítót beszedni. (Nem tudom, hogy belsőleg is van e ilyen hatása, inkább nem próbáltam ki.) Nem is igazán fájt, csak őszintén szólva már nagyon nem voltam jó barátságban a bumszlival, és inkább bevettem volna valami jó kis kábulatot okozó bogyót. Éjszaka félóránként felébredtem, de nem tudom hogyan, reggel 5ig mindannyiszor sikerült visszaaludnom. Viszont minden ébrenlét alkalmával ittam kb egy dl vizet, hogy a tampon másnap a csobogó patak segítségével akadálymentesen csusszanjon kifele.

 

03.04. Alig vártam, hogy indulhassunk. A doki persze késett egy csomót, de hát mikor, ha nem akkor, amikor ott szenvedünk páran a nagy eltávolításra várva. (Amúgy nyilván valami fontosabb dolog jöhetett közbe, de hát az ember ilyenkor nem túl megértő) A lényeg, hogy egyszer csak betoppant, én meg vágódtam is be a székbe, ahol ő két pillanat alatt kivette az orrjáratonkénti 2 db baromi hosszú tamponokat.. Mintha az agyamat súrolták volna, viszont annyira rövid ideig tartott, hogy ennek a kellemetlenségnek az ötszörösét is inkább elviseltem volna, mint az előtte lévő 40 órát.. Szal tamponszedéssel kapcsolatban: sok víz, no para! No persze utána azonnal ömlik a véres valami az ember orrából, de egy kis vattás dugasszal betömve, fél óra ücsörgés után már lehet is hazatávozni, és lám-lám, a vérzés meg is szűnt. Minden gondom tovaszállt, már attól boldog voltam, hogy a trutyin kívül nincs semmi más az orromban. kb 3 óránként kell valamilyen olajat csepegtetni, az nem engedi a sebet beszáradni, de már vannak a nap folyamán olyan órák, hogy simán kapok levegőt mindkét orromon.

 

03.05 Arra ébredek, hogy mindkét orrom szelel, azon veszem a levegőt, ami 4 éve nem fordult elő egyik reggel sem. Ráadásul a műtét óta ez volt az első nyugodt alvásom, mintha kicseréltek volna. Felkelés után persze azonnal elkezd szivárogni az ember orra, de ilyen örömök után ez bocsánatos bűnnek számít. Csak törölgetem és kész. Hihetetlen, hogy csak egy napja szedték ki, és mindkét orromra kapok levegőt, ha a fejemet jól felpolcozva szimplán csak tv-t nézek. Hát akkor inkább nem is csináltam egyebet egész nap, csak tévéztem.

 

03.06 Ma is arra ébredtem, hogy az orrjárataim teljesen átjárhatóan szelelnek. Igaz délelőtt már egyéb váladék is jött, lehet, hogy közben valamikor kicsit megfáztam? Lehet. Egyelőre nem lehet fújni, szal most együtt élünk én és a trutyi. Viszont ez sokkal elviselhetőbb, és néha egész jól ki is tudom törölni az orromból, akkor szépen szelel. Már érzek ízeket is, egyelőre fokozatosan javul minden.

 

Összefoglalva kemény menet, a sorstársaim talán valamivel jobban viselték, pszichésen kell rá felkészülni, mert valódi fájdalom inkább csak egy kis torokfájás, ami simán elviselhető. Egyelőre úgy tűnik, hogy megérte, de két hét múlva írok egy újabb szösszenetet, ami talán tényleg csak pár sor lesz, és remélhetőleg pozitív. Ha most megkérdeznéd, hogy újra végig csinálnám e, azt mondanám két nagy sóhajtás és pár nagy nyelés után, hogy igen, de a végszót majd két hét múlva! Bátorság, mentális felkészülés, és menni fog!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!