A technika roppant egyszerű, nem szép (ezen kísérleteztem, aztán nincs időm újat készíteni), de a célnak megfelel és az ára max. egy ezres (terepszínű vászon, ragasztó, tépőzár).
A műanyag flakonra lyukakat kell váni, hogy a vakut be lehessen dugni a flakon végén. A másik lyuk a vázon levő kis kitüremkedés, a vaku ágyának elején.
65 mm átmérőjű műanyag csőből (ez volt így nem került pénzbe) vágtam két vékony gyűrűt, ezek tartják a diffúzort. Hasonlóan, mint ahogy a lencséket is rögzítik. Diffúzorként valami pauzpapírszerű erősebb műanyag lemezt használtam (talán egy kanna, flakon oldalából való).
Az egészet becsomagoltam terepszínű vászonba, hogy ne legyen olyan ijesztő a közeli felvételeknél és nekem se bántsa a szemem a vaku villanáskor.
Az objektívre készítettem egy "sálat" terepszínű vászonból. Duplán összeragasztottam, hogy merevebb legyen, jobban tartson. Ezt tépőzárral rögzítem az objektívre.
Magát a flakont is tépőzárral erre a "sálra".
Ennyi az egész!
Ultrazoomos fényképezőgépeknél, ill. ahol az optikát kézzel kell állítani valami más rögzítési módot kell alkalmazni.
Jól összegyűjti a vaku fényét, de szórja is. 5,6 - 8 as rekesszel (rekeszelőválasztás; 8 a max. a gépemen), 1 - 1,5 FÉ alulexponálással - még rövidebb időt állít be a gép- készülnek a képek. Néhány kép elkészítése után már egészen jól be lehet állítani a megvilágítási korrekciót.
Van, aki csipszes dobozból készítette:
http://www.wikihow.com/Make-a-Pringles-Can-Macro-Diffuser
Hátha kedvet kap valaki hozzá...
| 
