Szia!
Nagyon köszönöm!
Valóban nekem sikerült kialakítani ezt a szokást! S emiatt van is lelkiismeretfurdallásom.
S igen játszunk vele.
De nem a jutalomfalat volt a probléma.
Sokkal inkább hogy ,bár egész nap együtt vagyunk itthon dolgozom s mindig a közelmben van, de még nem értek macskául.
Később fogok, hiszen csecsemőül sem értettem annó, de a 3. leánygyermeknél már igen. Mégis a macskám gesztusaiból arra következtettem, hogy a mucus pokolian éhes.
Tegnap délután vásároltam egy másik macskatápot, ami nem keverék, hanem homogén, azaz egyfornma darabokból áll.(nem tudom megítélni, hogy a terméknek csak a színe más-e)
A macska ugyanis rendszeresen kiválogatta az előző tápból a barna színű darabokat és nem ette meg. Ez a táp is barna, de jóízűen elfogyasztja (végre).
S már a jutifaliért sem áll sorba.
Tulajdonképpen azért adtam neki jutifalit, mert nem értettem meg, hogy nem szereti a másik tápot, s már nekem fájt, hogy éhezik a szegény.
A macska jelleme egyáltalán nem uralkodó, és követelőző.Ő nem hisztizett, egyszerűen éhes volt szegény.
Sokkal inkább egy olyan gyerekre hasonlít aki feltétel nélkül bízik benned, és az egész családban.
S hogyan kell, ha egyáltalán kell változatosságot teremteni az étredjében?
Ugyanis az előző tápot is megette egy ideig. | 
