Keresés

Én viszont úgy látom, hogy az "égbe emelkedő Morill vám" Georgia és Dél-Carolina kivételével sehol Délen nem zavart sok vizet, ezekben az államokban is inkább csak propaganda szinten. Még az elszakadó Virginia állam is védővámok bevezetését tervezgette ipara védelmében. Nagyobb hatása volt Északon, ahol az nagyiparosokat szilárdan az Unió ügye mellé állította. És persze hatalmas felháborodást keltett Nagy-Britanniában, mert leginkább az ő érdekeiket sértette, ordítottak is miatta rendesen.

A végül nem ratifikált Corwin Amandement, hiába fogadta el a Szenátus 1861. március 2-án, a déli államokat rohadtul nem érdekelte, annál is inkább, mivel az első hét állam addigra mát kinyilvánította elszakadását. Lincoln ígérhetett bármit, minden békítő és a kedélyeket lehűteni igyekvő megnyilvánulása süket fülekre talált náluk. Úgyhogy én még mindig úgy látom, hogy Dél szépen belehisztériázta magát a polgárháborúba, és a hisztéria oka a rabszolgaság kérdése volt, nem pedig a vámoké.

Ez mind igaz, de ettől még az a kijelentés, hogy az északiak gazdasági érdeke pénzt szipolyozott ki egy amúgy is szegényebb déli országrészből - továbbra is teljesen igaz.

Amellett ahonnan ezt a tudást merítetted, ott az is le van írva, hogy a Konföreráció elnöke, Jefferson Davis viszont említette a vámokat, mint az elszakadás okát (a rabszolgaság mellett).

Ez azért volt így, mert a déli elszakadási menifesztumok politikai okokat szolgáltak. Arról igyekeztek meggyőzni a még el nem szakadt rabszolgatartó államokat, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Az elsőként elszakadt hét déli állam volt az, amelyek kikötőik miatt az égbe emelkedő Morrill vámot elsősorban megsínylették, a többiek nem. Ezért a még el nem szakadt államoknak nem lehetett azzal érvelni, hogy "figyu, há ne fizessé mán még többet a jenkiknek". Nekik azzal kellett érvelni, hogy éljen a déli nacionalizmus és "vigyázzál, öreg, a jenkik elveszik a niggereidet", továbbá "a washingtoni kormány zsarnoki és szarik az alkotmányra, oszt téged is el fog nyomni".

"Ha a nem-rabszolgatartó államok ennek következményeként idővel többségbe kerülnek, és a Dél politikailag kisebbségbe szorul, akkor a feketék egyenjogúsítása elkerülhetetlenül bekövetkezik majd,"

-- Csakhogy ugyebár ezt a Lincoln programját képező alkotmánykiegészítés, a Corwin Amandment teljes egészében, örökre kizárta volna. Szóval ha csak ez lett volna a probléma, akkor mi sem egyszerűbb, mint szépen ratifikálni az északiak által beterjesztett kiegészítést és kész, a déli államokban örökre belüggyé válik a rabszolgaság.

Szép, csak hát érdekes módon az elszakadó államok közül az a négy  amely kinyilvánította ennek okait is (Mississippi, Dél-Carolina, Texas, Georgia), nem a gazdasági "kifosztásban", felemelt vámokban jelöli meg az elszakadás fő okát (egyedül Georgia hozza fel Észak gazdasági dominanciáját), hanem egyértelműen a rabszolgaság kérdését nevezik meg. Az abolicionisták a rabszolgaság eltörlését tervezik, elégedetlenséget és lázadást szítanak Délen. A szövetségi kormányzat nem fékezi meg őket, nem hajtatja végre szigorúan az 1850-es "szökevény rabszolga-törvényt". Abraham Lincoln megválasztása azért elfogadhatatlan a számukra, mert ő nem hajlandó megengedni a rabszolgaság kiterjesztését a territóriumokra, márpedig ez a déliek szerint számukra a vég kezdete. Ha a nem-rabszolgatartó államok ennek következményeként idővel többségbe kerülnek, és a Dél politikailag kisebbségbe szorul, akkor a feketék egyenjogúsítása elkerülhetetlenül bekövetkezik majd, ez pedig számukra még a gondolat szintjén is abszurd, elképzelhetetlen és elviselhetetlen. A rabszolgák felszabadításával a délieket négy milliárd dollár értékű vagyontárgytól fosztanák meg.